Összegzés

Először is, boldog új évet!

Másodszor... 2011 fontos év volt. Persze 1993-tól (sőt, belegondolva már ’92-től) minden egyes év fontos az életemben, de most mégiscsak 2011 van terítékenJ Mi is történt velem…

Az évet friss szingliként kezdtem,szilveszteri buli nélkül, a mamámnál keltem fel, és pocsékul éreztem magam. 3 nappal Valentin nap előtt újra összejöttünk R.-rel, és azóta is imádjuk egymást^^ Áprilisban betöltöttem a 18-at. Nagykorú vagyok, büntethető és legálisan vásárolhatok cigit és alkoholt. Kár/szerencsére egyikkel sem élek. Április legvégén elballagtam; sajnos esett az eső, így örökre befejezetlen maradt a ceremónia, de nagyon szép volt. Sokkal boldogabb lettem volna, ha nem követi érettségi, amit sikeresen teljesítettem (magyarból oklevél a szóbelin nyújtott teljesítményért – annyira jólesett!) Jah és persze egy sikeres bébiszittervizsga, valahogy az írásbeli és szóbeli érettségi között.  Szeptemberben új suli, új remények… nem olyan jó, mint a régi, de imádom a szakmát, amit tanulok. Október elején megkaptam életem első ösztöndíját, amit természetesen jól elherdáltam (és azóta az összes többit is). Szintén októberben 2 éves évforduló a kedvesemmel, és ez még csak a kezdet, ebben biztos vagyok! Karácsonyra a szeretteimet s.k. párnákkal leptem meg, és nagy sikert arattam – R. húgom a mackósával alszik azóta is. Rokonlátogatások hada, aztán szürke”kétünnepköztiidő” – ezt utálom a legjobban. Ma szerencsésen megbüntettek a buszon (rohaggyanakmeg!), úgyhogy ez még jó kis hercehurca lesz. Este buli – csak remélni tudom, hogy szuper lesz, de hogy a tavalyinál jobb, az biztos.

Jövőre pedig… majd jelentkezem!

Első hó karácsony előtt

"Kicsit" elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert az első hó nem ma, hanem még hétfőn esett le - de azóta nem volt időm blogolni, vásárolgattam, sütögettem, tanulgattam, de most végre van időm, és lesz is, mert majdnem 2 hetes szünetem van. Bár ez nem indult túl jól, jelenleg semmi kedvem karácsonyozni, elég rossz kedvem van.
De a hét jól indult, 3 órám volt, és amikor siettem le a buszhoz, már havazott - nagyon vártam! Óriási pelyhekben esett, így azt gondoltam, hogy nem fog megmaradni, de délutánra már jó 7-8 centi rétegben állt. A barátom pedig fél 7-kor hívott, hogy menjek be hozzá, a következő busz pedig negyed 8-kor lett volna. Kapkodás, gyors összepakolás, és már kinn is voltam a buszmegállóban, ahol "szerencsémre" jó 20 percet várhattam. De elfoglaltam magam, fotóztam a havas tájat^^

Első NYC lakkom

Szombaton családostul bementünk a városba karácsonyi ajándékokat nézni (szokás, hogy mi válasszuk ki a saját ajándékunkat - persze aztán meg kell lepődni!), aztán betértünk a Rossmannba, mivel mániás drogériajárók-vagyunk (főleg én), és kivételesen az Essence és a kimenő áruk polcain kívül megnéztem az NYC sminkcuccokat is - bevallom, mert csábító volt a színes árcédula, ami akciót sugallt. Most csak 700 forint volt a szempillagöndörítő a szokásos 1000 forint helyett, ebből nem vettem, de szerintem még a héten beszerzek egyet. De vettem egy csillámos körömlakkot, ami elvileg 7 napig tart, és 50 %-kal erősíti a körmöket. Remélem, ez tényleg így van, majd eldől. Meglehetősen nagy, 9,7 ml van benne, ami jóval több, mint más lakk, amit használok, remélem, tovább is tart. Kicsit csalódott voltam, amikor megláttam, hogy igazából átlátszó, csillámmal dúsítva, de több rétegben korrekt. Lefotóztam, nem lett a legjobb minőség, lévén, hogy este negyed 10-kor, vacak kis asztali lámpánál nem túl jók a fényviszonyok, de remélem, azért nem gáz.

 Így néz ki felkenve. Vagyis nem pont így, de azért elég szép, színesen csillog, ha rásüt a nap vagy akármilyen fény.

Így néz ki az üvegcséje. Elég nagy, szerintem tetszetős ez a henger forma. Ráadásul az üvegben annyira gyönyörű a körömlakk!


Utólag kiderült, hogy sajnos nem bírt ki 1 hetet, de még két napot is alig. Ez van...

Bárcsak esne a hó!

Épp egy finn divatblogot nézegettem (bevallom, könnyebben ráveszem magam mások blogjának olvasására, mint a sajátom írásáraT.T), és a tegnapi posztja annyira jó! Nem csak a bohém, szőrös tatyó miatt (kell!), hanem a környezet miatt is (még jobban kell!), olyan jó nézni, ahogy a finom, fehér hótakaró befedi a földet! Itt is eshetne már, mert ahhoz képest, hogy anno november közepére, meg Erzsébet-napra is havat mondtak, még se híre se hamva. Pedig még lapátolnám is (főleg, mivel most olvastam, hogy 25 perc hólapátolással elégetek 100 kalóriát, és még a kedves, házias lányka imidzsemet is megőrzöm), ha ez járna azzal, hogy tucatnyi hóangyalkát gyárthassak és a tesóimmal hógolyózzak - hiába, ilyenkor olyan vagyok, mint egy eleven kiskölyök:)

Jaj, de rémes!

Ezt a képet nemrég találtam. Durva, nem? Így kéne "átszabni" egy normális kinézetű nőt, hogy Barbie baba legyen. Milyen keskeny nyaka lenne! Biztosan nem bírná el a fejét, főleg azokkal a hatalmas légyszemekkel. Amikor ilyen képeket nézek, nagyon boldog vagyok, hogy nem élnek igazából ilyen Barbie-nők, mert teljesen elvenné a nők önbizalmát; talán még a Victoria Secret modellek is elkámpicsorodnának egy kicsit.
De ennek ellenére én mindig is imádtam ezekkel a nem túl realisztikus babákkal játszani, és még most is nagyon tetszenek:)

Átmentett cikkek

Úgy döntöttem, a kedvenc szettjeimet másolom át ide, mert azok -úgy vélem- elég jól jellemeznek. Olyan cukik, kényelmesek (talán a 12 centis plaformjaim nem, de üsse kő, nekem még az is kényelmes!) és olyan patrisak.

Bezár a gardróbom

Úgy döntöttem, hogy teljesen felesleges 2 blogot egyszerre szerkesztenem - egyrészt fárasztó, másrészt egyikkel mindig többet foglalkozok - így érzi magát egy anya, aki jobban szereti az egyik gyerekét?
Így hát úgy döntöttem, ezentúl csak ezt fogom folytatni, a gardróbot végérvényesen törlöm. Természetesen a kedvenc posztjaimat, képeimet egy következő bejegyzésben átmásolom, ne menjen kárba. Így nekem is egyszerűbb lesz, és persze az olvasóimnak is, ha a két blogot "összeolvasztom".

S.K. díszpárna

Ezt a darabot - kivételesen - magamnak készítettem. Olyan csajos, talán már egy kicsit túlságosan is Barbie-babás, de nekem tetszik. A 2 pillangót hosszú órák verejtékével varrtam rá (ez volt a legkevésbé kedvenc részem), a masni nem volt nehéz, a az aranyszínű cipellők sem, bár a nagyobb kitömése problémát jelentett - nagyon nehéz volt a vékony sarokba elég bélést nyomorgatni. A kisebb már könnyebb volt szerencsére, különben lehet, hogy feladtam volna. Az arany színű anyagnak nagyon örültem, olyan glamúros, retrós.

Bronzvasárnap (volt tegnap)

Már 2 gyertya ég az adventi gyertyán (amit itthon természetesen én, a kishúgom és a barátom csináltunk!), és ilyenkor a vasárnap délutáni program beruccanni Kalóra, és elmenni a gyertyagyújtásra a sétáló utcán. Nagyon hangulatos, múltkor zenekar játszott karácsonyi zenéket, tegnap pedig egy kórus énekelt ünnepi dalokat, a forralt bor illata pedig mindent áthat. Már csak azért is megéri elmenni, mert ingyen bejglit, forró teát és forralt bort osztogatnak; én mákos bejglit ettem (szép volt tőle a mosolyom...) és bort ittam, ami finom volt, de nem elég édes.
Lefotóztam a sétálóutcán díszkivilágításban, sajnos elég rossz felvétel lett, de látszik mennyire úszik fényárban.

Csakmert

Ma nem volt semmi különös, csak azért írok, mert már régen írtam:)
Vettem egy nude árnyalatú körömlakkot (Essence - mi más lenne?), és nagyon bele vagyok bolondulva, olyan jól néz ki!

Kábé ez volt ma az egyetlen pozitívum. Megint beteg vagyok, köhögök, felfáztam, fáj a torkom, taknyos vagyok - imádom az őszt meg a telet, de ez kimaradhatna. Félóránként járkálok ki teát főzni (teszkóban akciós volt a kedvenc Pickwickem*.* Epres-gránátalmás finomság). Nem is tudom mihez kezdenék a meleg, mackós tutyim , és a vastag köntösöm nélkül! A fentebb említett hipermarketben láttam F&F meleg vizes palackot - tuti kérek egyet karácsonyra! Erről jut eszembe - vasárnak már advent első napja! Most már legálisan égek karácsonyi lázban?
<- így érzem magam most!

Új kedvenc

Nagyon helyes, jópofa szám, kicsit bohém; mindig feldob.

Ismét itt

Egész délután a konyhában szorgoskodtam, aprósütit sütöttem vasárnapra. Kérdés, hogy marad-e:) Tök fincsi volt, főleg kapucsínó mellé.
Lefotóztam a kis SK-mécsestartót, amit a múltkor ígértem. Elég ratyi lett a kép, de remélhetőleg azért nagyjából kivehető.

Szerintem a lényeg látszik:) 3 sávban ragasztottam rá csillámport. Sokáig tartott, mire rájöttem, hogy a legjobb, ha nem ócska stiftes ragasztóval kínlódok, hanem átlátszó körömlakkal erősítem fel. Tök büszke voltam magamra. Cuki, nem? Vanília illatú mécses van benne, de amikor meggyújtom, sajnos semmi illata nincs.

Fujhétfő

Bár annyira nem volt rossz - dokihoz mentem, mert egész szünetben beteg voltam (torokfájás, "nem-tudok-nyelni" érzés, orrdugulás, hőemelkedés, fejfájás, szédülés... szóval sok finomság), aki persze nem írt ki, de kaptam receptre valami torokfertőtlenítőt. Kíváncsi vagyok, mennyit fog érni. Tulajdonképpen annyira nem is bánom, hogy suliba kell mennem, úgyis könnyű hetem lesz - holnap például csak egy órám. 

Délután eluralkodott rajtam a kreatív énem, és csináltam kicsi befőttesüvegből egy csillámos mécsestartót. Tök cuki, holnap lefotózom:)

Jaj de jó...

...a habos sütemény^^
Most persze speciel nem (de a vasárnapi családikajáláson igen. Köszönöm!), inkább a novembert köszöntöm örömmel. Tényleg. Mert ha véget ér az október, akkor - bár egyre hidegebb és ködösebb lesz az idő, hamarabb sötétedik, reggel pedig buszozhatok sötétben - egyre közelebb lesz a december, vagyis a Karácsony^^ Már teljesen lázban égek, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, és ma már megláttam az első karis reklámot is a tévében. Bár, pár év múlva szerintem szeptemberben az iskolakezdő cuccok mellett az áruházakban már ott lesznek a csokimikulások is, hogy mire odaérjünk, elmúljon a varázs. De most, 2011-ben azt hiszem, november elején már igenis joggal égek ünnepi lázbann (na jó, még csak "hőemelkedésben"), nem?
Tehát az ajándéklistát megírni, és a vásárlásra spórolni, receptekkel felkészülni!!

Gyógyultan:)

Előző héten nagybeteg voltam - minden, ami kell egy jó kis szarulérzemmagam-helyzethez: nátha, rengeteg zsepi, torokfájás, köhögés, álmosság, levertség, hasonló finomságok. A hét 2. felében suliban sem voltam, na de ma gyógyultan indult a hetem! Gyakorlaton voltam, egy édibédi kis terítőt varrok a 2. évfordulónkra - először Őneki akartam, feketét, zöld hímzőfonallal, de nem értékelte. Így hát csináltam magamnak, rózsaszín anyagra, fehérrel. Szerintem nagyon cuki lesz! Egyre jobban szeretem az új suliban, főleg, amikor gyakorlaton vagyok. Imádom, legszívesebben már géppel varrnék, de azt csak decemberben kezdjük. Azt hiszem, karácsonyra mindenkinek hímzett párnákat fogok adni:)

Megint

Húú, jó sokáig nem írtam:) Nem mintha különösebben sok dolgom lett volna, de valahogy mindig elfelejtettem; amikor meg volt ihletem, természetesen nem voltam gépközelben (egyébként miért nem tudok belépni mobilról??). Most itt vagyok, újult erővel, átugorva egy enyhébb depis időszakot; az élet szép, salalala:)
Egyik nap nagy zuhé volt - talán vasárnap - utána pedig kisütött a Nap - ilyenkor jellemző módon az eget átíveli a gyönyörű, hétszínű csoda, aminek a tövében arany van elásva, amit mégsem talál meg senki. Gyorsan lefotóztam, persze telefonnal, mert épp a Tescoba igyekezve az volt nálam. Nem a lehető legjobb kép, de azért egy elmosódott szivárvány-csökevény látható.

 Egyébként a képen nem látszik, de valójában nagyon különleges volt, mert 2 szivárvány volt egymás mellett, bár az egyik sokkal halványabb, az kicsit sem látszik.
Ezek a tipikus "nem nagy szám", de mégis szép dolgok annyira fel tudják dobni az embert!

Október

Bizony, ez már a második hónap az őszből, de még teljesen nyári idő van - főleg ma. Istentelen meleg volt, a Nap perzselt... Olyan kellemes volt! Még kibírnám 2-3 hétig, de valamilyen szinten azért már várom az igazi, őszi időt is, hogy felhúzhassam a meleg, puha, kötött ruháimat, és a kedvenc rózsaszín sálamat.
Más. Olvastam a neten egy tök egyszerű házi hajpakolás receptjét, amihez csak 1-2 tojás sárgája kell, és szintén 1-2 kanál méz. Kipróbáltam, és nagyon jó, puha lett tőle a hajam, és sokkal olcsóbb, mint egy tégelyes Gliss Kur (ami, mellesleg fogytán van, ráadásul a tesóm is használ belőle - szerintem egy fél marékkal egyszerre. Mérges vagyok rá). Illetve vettem ricinusolajat is, mert állítólag gyorsabban nő tőle a haj - háát, nagyon remélem, mert egyébként nem vagyok elszállva tőle. Háromszor kellett utána besamponoznom a hajam, annyira ragadt az olajtól, ráadásul tök büdös. Örülnék, ha gyorsabban nőne a hajam*.*
Lassan elteszem magam holnapra; gyakszim lesz, és 7-re benn kell lennem Kalocsán. Remélem, valami érdekeset csinálunk.

Reggeli poszt

Mint tegnap említettem, ma csak egy órám lesz - sajnos tesi, 5. órában, ami fél 12 körül kezdődik, ráadásul Anya bevisz kocsival, úgyhogy abszolút nem kell sietnem, persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne kelljek fel korán. Remélem, ma nem fog szekálni a tanbá', mert semmi kedvem semmihez - még mindig beteg vagyok (sőt! betegebb), ráadásul fel is fáztam és piros betűs napjaim vannak. Pfúú, de szerencsétlennek érzem magam.
Bár azt az egy órát kibírom. Jól feltankoltam: úgy döntöttem, ma dőzsölhetek egy kicsit, úgyhogy reggelire készítettem magamnak egy isteni, mogyorókrémes-sárgabarackdzsemmes szendvicses egy nagy bögre barackos teával (amit tegnap vettem). Kellően kalóriadús, de annyira finom!
Délután megint bemegyek Őhozzá [egyébként Ő teljesen lökött - felmegyek a facebookra, és látom, hogy szülinapja van - ami nyilván nincs, mert decemberben született. Mire jó ez?], amit nagyon várok, benn is alszok, és jajj, de jó lesz! Egyébként ma vagyunk 23 hónaposak^^ Októberben ilyenkor pedig már 2 évesek leszünk. Olyan jó ajándékot találtam ki neki arra az alkalomra!

Nincs cím

Az ősz tiszteletére megváltoztattam a blog kinézetét, ezúttal ilyen meleg tónusú, bézses-drappos színt választottam. Egyre jobban tetszenek ezek a natúr árnyalatok, olyan édes:)
Ma csak 3 órám volt, 3 gyakorlat - elég lazulós. Amikor hazaértem -pontosabban a mamámhoz- akkor örömmel újságolta, hogy megtalálta 2 régi tankönyvét, egy szakrajzot és egy szakmai ismereteket. Mindkettő '61-es kiadás, tehát idén kereken 50 évesek. És ami elképesztő, az az, hogy tele vannak olyan ruhákkal, amiket ma is nyugodtan felvehet bárki, mert igenis kiállták az idők próbáját, és újra csinosak.
Háromkor beugrottam Kalocsára Őhozzá, és együtt töltöttük a délutánt. Olyan jó volt! Kiadta a feladatomat: varrjak neki foltvarrott takarót, olyat, mint az enyém, de ne virágosat. Aztán kijavította magát: varrjak/hímezzek neki Monster Energy-s párnahuzatot. Megpróbálom:) Később elugrottunk, és vettem egy doboz barackos Pickwick teát, most is azt szürcsölöm - isteni!

Jön az ősz?

Bár az előrejelzés szerint még legalább egy jó hétig kellemes idő lesz, azért én már érzem az ősz közeledtét. Először is, mert baromira megfáztam. Ez számomra jobban beválik, mint az időjárás-jelentés. Úgyhogy a hétvégét itthon töltöm, az óriási bögrémben forró teával, imádnivaló foltvarrott takarómba burkolózva. Tegnap itt volt a barátom, és megnéztük A karácsonyi lidércnyomást - azt hiszem, abszolút alap film mindenkinek! Egészen karácsonyi hangulatba jöttem tőle, és mivel varrást tanulok, úgy döntöttem, idén nem hagyom, hogy anya vegye az adventi kalendáriumot, hanem összedobok valami jópofa, zsebes naptárat apró ajándékokkal. De ez még távol van, sajnos.
Viszont lassan el kell kezdenem beszerezni pár cuccot hűvösebb időkre. Meg persze keresni valami különleges, forró csokis receptet.
Guglin őszi tájképeket nézegettem (ha már lúd, legyen kövér alapon hangolódok rá az új évszakra), és találtam egyet, ami különösen tetszik, olyan romantikus - szívesen sétálgatnék azon az édes kis hidacskán.

Végre gyakorlat!

Tök régóta vártam már! Körülbelül amióta a mostani sulimba járok. Legyen már gyakszi, legyen már gyakszi, mondogattam, és majd' szétfeszített a tudásszomj. Nos, ma eljött a nap - 3 öltést tanultunk 7 óra alatt, de nagyon élveztem:) Varrógéppel csak 2. félévtől fogunk varrni, amit türelmetlenül várok, mint ahogy azt is, hogy végre tudjak magamnak mindenféle szépséget alkotni. Tegnap - lélekben felkészülendő - beültem a mamámhoz, és átnyálaztam egy rahedli Burdát vagy 10-15 évre visszamenőleg (elégedetten vettem tudomásul, hogy a '90-es években a hajak és a smink legalább olyan szörnyű volt, mint amilyen gagyi a zene), no meg persze néhány mai számot, és gyűjtöttem az ötleteket, mik lesznek azok, amiket majd feltétlenül meg kell varrnom magamnak, ha eljutok odáig.

Esti poszt

Végül - természetesen- bementem a barátommal a fesztiválra, de nem volt egy nagy durranás - retek sokan voltak, igazi heringparti hangulat, főleg az esti koncerten. X faktoros sztárocskák léptek fel, akikért amúgy sem rajongok, meg hát nem akartam, hogy összenyomorgassanak a rajongok - főleg az egyik Vastag srác koncija alatt, úgyhogy mellőztem a tombolást, viszont vettem 2 zacsi vegyes ízű cukorbevonatú pörkölt mogyorót, amiben legalább százezer kalória van, úgyhogy tutira híztam vagy öt kilót, de megérte! Évente egyszer megengedhetem magamnak, bár, ha a sarki boltban lehetne kapni, talán naponta vennék.

Laza csütörtök

Ma kellemes napom volt. Suliba nem kellett mennem (és holnap is csak 2 órám lesz>.<), és durván 1 óra tanuláson kívül nem is volt sok dolgom. Reggel lustálkodtam, majd befaltam egy tál trópusi gyümölcsös müzlit (azok a banándarabkák...*.*) és egy Túró Rudit, Sabrina a tiniboszorkányt néztem, illetve gyerekkönyveket olvastam - néha olyan jól esik 1-1 kislányoknak írt kötetet elolvasni. Egyik kedvencem az Elátkozott Ella, ami könyvben szuper, viszont a film nagy csalódás volt. Délután bementem Kalocsára, és kibírtam, hogy ne vásároljak semmit, pedig betértem egy ruhaüzletbe (nagy volt a kísértés!), úgyhogy csak a Cosmót vettem meg.
Holnap kezdődik a paprikanapok fantázianevet viselő rendezvény, már folynak a munkálatok. Szerintem 50 km-es körzetben én leszek az egyetlen, aki nem megy el, de tudom, hogy a barátom inni akar, nekem meg ahhoz nincs kedvem. Józan életű mintatinilány vagyok!

Inspiráció - Barkácscsaj

Az utóbbi 1-1,5 hónapban felfedeztem egy új >kedvenc csatornát< (ami bőven vetekszik a Zoon Realityvel is), a Spektrum Home-ot, ami magába ölel minden inspiratív, kreatív lakberendezős-kertépítős témát, amit annyira szeretek. Csakhamar megtaláltam a kedvenc műsoromat, a címben szereplő Barkácscsaj című sorozatot, amit Ulmann Mónika vezet (bár nekem a Barátok közt Krisztája ugrott be, úgy jó 10 éve szerepelt. Imádom azt a nőt! Fantasztikus dolgokat ötöl ki, például  vécédeszkából  fali kulcstartót, illetve felújítgatja a régi dolgokat, így lett egy ócska kis sámliból hiperelegáns bőr ülőzsámoly. Úgy kedvet kapok ahhoz, hogy én is összeügyeskedjek valamit! Bár már kb 1000 éve tervbe vettem, hogy átfestem a székemet, de még arra sem került sor... De ami késik nem múlik:) Ha egyszer elkészülök vele, biztos, hogy felkerül!
Egyébként itt van a műsor promója, hátha valaki kedvet kap hozzá:)

Bájos tökéletlenség

Nagyon tetszik a cím, igazán büszke vagyok magamra:) Olyan szókapcsolat, szófordulat, ami rám is abszolút igaz, ráadásul az egész kifejezés valahogy tipikusan olyan, mint amit én szoktam kitalálni.
De ez most nem rám vonatkozik, sokkal inkább egy kis Vajas-menti fára. Inkább fácskára. Tegnap mutatta a barátom, amikor biliárdozni mentünk, és épp a folyó melletti régi járdán baktattunk. Szegényke teljesen el volt hajolva, szinte a földet söpörte; először meg voltam győződve, hogy valaki félig kidöntötte, de ellenőriztem, és nem - még rá is álltam a törzsére, és elbírt - márpedig, mivel elég messze vagyok az 50 kilós ideáltól, ez nem akármilyen fegyvertény. Le is fotóztam, meg is osztom, hiszen ma ő a poszt főszereplője!

Az a jobb oldali kis árnyék meg én vagyok>.<

Hosszú, derűs vénasszonyok nyara

De örültem, amikor meghallottam! Bár nagyon várom a telet, és a havat, a hideg-nyirkos-esős tipikus őszi időért nem rajongok (bár amikor a River Cottage ősszelt nézem, akkor még azért is odáig vagyok), szóval boldog vagyok, hogy még egy ideig eltart ez a kellemes, nyárias idő. A népi időjóslás szerint is, ha Mária-napon szép idő van, akkor hosszú ideig tart a vénasszonyok nyara - milyen jó kifejezés, nem? Látom is a sokszoknyás falusi néniket, akik a ház előtt ücsörögnek a kis sámlijukon vagy a műanyag kerti székeiken és egész délután pletykálnak
Délután bemegyek Kalocsára, jól bevásárolok mindenféle csajos cuccokból, aztán elmegyünk biliárdozni, nagy rajongója lettem e tevékenységnek.

Nehéz hét után

Most kivételesen nem azért nem posztoltam semmit, mert lusta voltam (mint általában>.<), hanem mert szimplán nem volt rá időm. Ez a hülye bajai suli sokat kivesz belőlem, estére hulla leszek (éljen a koffein!), és nemhogy blogolni, de még tanulni sem tudok. Fujj. Lehet, hogy visszakuncsorgom magam a régi sulimba. Megalázó, de legalább lesz némi szabadidőm. Ami annyira-annyira-annyira hiányzik! Bár tegnap egy órácskára elugrottunk biliárdozni (kijöttem a gyakorlatból), de utána már csak egy gyors fürcsire maradt időm, és már zuhantam is az ágyba. Remélem azért a) belerázódok, b) visszavesznek a régi sulimba. Hejj, de jó is volna!

2 és fél óra buszozás

Naponta összességében ennyi fog várni rám, ha Bajára fogok ingázni. Igen, kellemes lesz. Miskéről Kalocsa, onnan Baja, aztán vissza Kalocsa, és végül haza, Miske. Ráadásul átlagosan 9 órám lesz, úgyhogy azt hiszem, meg fogok gebedni. De csak jobb lesz, mert legalább nem a hangos olvasásomat értékelik. Viszont 2. félévtől lesz gyakorlat, kórházban (persze egy cent fizetés sincs), de nem csak év közben, hanem nyáron is. Remélem, akkor dolgozhatok a Kalocsai kórházban, az mégiscsak közelebb van. Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, nem örülnék, ha megint csalódnék. Azt hiszem, az velem a baj, hogy mindenhez úgy állok, hogy szuper lesz, aztán meg nagyokat koppanok.
Holnap még el kell intéznem a "régi" sulimat, vagyis ki kellene iratkoznom - hajj, semmi kedvem nincs hozzá, szívesebben maradnék itthon aludni. Utána meg dokihoz kell mennem, mert rohadtul fáj a fejem, úgyhogy csak az vigasztal, hogy utána látom kedvesem*.*

Szombati bejegyzés

A címre vonatkozóan: nem volt jobb ötletem:) Meg egyébként is elég semleges cím, ami illik egy ilyen-olyan poszthoz.
Nos, az első, amiről írok, az az, hogy azt hiszem, hétfőn sulit váltok. Ez nem nekem való. Nem csak azért, mert a folyosóra zárnak ki szünetben, vagy mert a fiúk az osztályból olyanok, mintha alsó tagozatosak lennének - egyszerűen minden elviselhetetlen. Tegnap magyarból kaptam egy ötöst - hangos olvasásra. Tessék mondani, muszáj ezt? Utoljára harmadik elemiben kaptam erre jegyet, amikor kábé 8 éves voltam, most viszont egy tízessel öregebb. Köszönöm szépen, nekem nem kell, hogy megmondják, hány sort hagyjak ki jegyzetelésnél (és említettem, hogy nem engedik, hogy színes tollal írjak?! Nevetséges!), hogy be- illetve kizárjanak, mintha a Csillagban lennék. Azt hiszem, ennyi idősen az önállósodásra kéne törekednem, nem pedig arra, hogy visszafejlődjek alsó tagozatos önmagammá. Ha minden összejön, Baján fogok tanulni ápolónőnek, és már alig várom, hogy felfedezzem a bajai turkálókat*.*
Ma megint sütögettem^^ A barátom nem látogatott meg, így kénytelen voltam egyedül, és egy nagy doboz aprósütit eltettem holnapra, jó barátnő módjára - remélem, nagyon fog neki örülni! Mivel egy fogyókúra közepén vagyok, próbáltam könnyíteni a lelkiismeretemen, és 15 dekával kevesebb cukrot tettem bele, viszont bőven öntöttem bele zabpelyhet - utóbbiról nem tudom, mennyire tette egészségesebbé a sütit, a cukor hiánya viszont nem érezhető, így is nagyon finom.
Jajj, de jó lesz holnap<3

Új suli, új remények

Szeptember 1. - egyet jelent azzal, hogy megkezdődik a tanítás, és vége az imádott nyárnak. Ez általában rosszkedvvel tölt el, de tegnap nem egyszerűen sirattam a nyarat - szó szerint álomba zokogtam magam, pont úgy, ahogy egész nap rám jött a bőgőroham. A gyomrom görcsben volt, én magam pedig begyulladva, mihez fogok kezdeni, mi van, ha senki sem szeret, ha én leszek az osztály lúzere, esetleg a vén trotty? Ma, évnyitó alatt is bőszen nyeltem a könnyeimet, ahogy az azt követő osztályfőnöki órán is. Végül a nap jól telt - a lányok az osztályban aranyosnak tűnnek (bár a fiúk rettentő éretlenek), aztán ettem a kedvenc Milka csokimból -Noisette... hmmm...- itthon pedig finom puncsos fánk várt.. De azért mit ne mondjak, a holnapot nem várom, hacsak azért nem, ment péntek lesz.
Jut eszembe, be kell majd néznem a kedvenc cipőbutikomba, ahol féláron vannak a nyári cipők  - kinéztem magamnak egy eszméletlen szép, nagyon magas sarkú lila szandált, jövő nyáron szívesen elhordanám.

Nyavalygós poszt

Ez a nap -hadd ne fejezzem most ki magam különösebben líraian- alaposan el van baszarintva.

Pedig úgy keltem fel, hogy jó lesz - ma van a névnapom, ma találkoztam volna a barátommal, elmentem volna vásárolni, terveztem egy jó kis turi-túrát... Mégsem lett belőle semmi. El kellett intéznem pár dolgot a leendő sulimban, ahol semmi nem jött össze, ez már eleve rontott a jókedvemen. Aztán amikor a barátommal összebalhéztam (most éppen ártatlan voltam, és ő volt a genyó), totál elment a kedvem még az élettől is, hazajöttem, és nagyon sajnáltam magam.

Se ajándékokat nem kaptam, se tortát, és felköszönteni is alig-alig köszöntöttek fel, ráadásul egyedül vagyok, és csak fortyogok magamban. Úgyhogy azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megnézek valami ultracsajos filmet, esetleg még egy bögrés-mikrós sütit is összedobok magamnak (a receptem minden idők legjobb receptoldalán, itt található) nyakon öntve joghurttal; talán belekezdek valami nőcis könyvbe, és ma igazi beauty napot tartok.

Azért itt van egy nagyon édes névnapi üdvözlőlap, ami saját tiszteletemre megosztok:)

Olyan cuki ez a retro maci, nem?

Pfúúúú

Jó rég voltam fenn. A heti 2 új poszt ötlete alighanem halva született ötlet volt, de lényeg a lényeg, most itt vagyok!
Végre eldőlt, hogy hova megyek továbbtanulni - végül szakmunkásképző mellett döntöttem:) Varrónő leszek! Végre meg is varrhatom azokat a cuccokat, amiket elképzelek. Remélem, tetszeni fog, bár az osztálytársaim 2-3 évvel lesznek nálam fiatalabbak. Nagyon-nagyon nem várom a szeptember 1-ét, teljesen be vagyok rosálva:S
Ma töltöttem le Brook Fraser tavalyi albumát, teljesen beleszerettem! Egyből felvigyeltem rá, amikor a zenecsatornák (bár, lehet annak nevezni az MTv-t vagy [ami még rosszabb...] a Vivát?) elkezdték játszani a Something in a water című számát. A barátom szerint persze béna meg csúnya, de én nagy rajongója lettem^^

Legszívesebben kiülnék az esőre egy gitárral a kezemben...

Újult erővel!

Ez lehetne a jelszavam is. Nem csak a blogolást, hanem úgy mindenfélét illetően. Augusztus van - ez az, amikor az ember lánya kezd pánikba esni, mert az augusztust a szeptember követi, az meg egyet jelent azzal, hogy kezdődik a suli, és véget ér a nyári szünet. Úgyhogy remélem, történnek még érdekes dolgok ebben a hónapban! És ha igen, azt mindenképpen megosztom itt, mert eltökélt szándékom, hogy legalább hetente 2 új poszt kikerülhessen. Aztán vagy így lesz - vagy nem.
A múlt hetem hosszú és fáradalmas volt. Jóanyám nyaralt egész héten, így ránk hárult minden házimunka - én, a barátom, a tesóm és az ő barátja vezettük az egész háztartást, ami meglepően nehéz és meglepően szórakoztató volt. Isteni kajákat ütöttünk össze (meglepő, amikor a megkelni nem akaró, ragacsos, reménytelen tészta a sütőben erőre kap, és végül isteni, légies kalács lesz belőle), takarítottunk egy csomót, Monopolyt játszottunk, és  mivel egy percig sem voltam netközelben, már szinte romantikusan nosztalgikus érzés fogott el.

Nagy zuhé és érdekes képződmények

Tegnap vagy tegnapelőtt -fene tartja számon- Kalocsán voltam (na vajon kinél?), és a Sparba menet elkapott minket egy meglehetősen viharos eső. Az ég szürke volt, szinte teljesen besötétedett, kedvem lett volna megnézni  valami nagyon rémisztő filmet, miközben forró Earl Grey teát iszok, de az előbbi elmaradt (éjszaka, amikor álmatlanul forgolódtam, örültem neki; elkerültek a rémes árnyékok a falon és az ijesztő hangok, amik gyakori mellékhatásai a horrorfilm-nézésnek). Tehát. Elkapott minket az eső, ami -ha az ember már biztonságban van- olyan hangulatos, és szép, muszáj volt lefotóznom. Amióta új telefonom van, végre megint kiélhetem azon szenvedélyemet, hogy ilyen módon dokumentáljam az életem jelentős részét (nehéz volt kibírni azt az időszakot, amikor elba... elromlott a fényképezőgép... szipp...), de most szerencsére már kiélhetem magam.

Ez a Sparnál készült, fedett helyen:) Nekem nagyon tetszik, büszke vagyok rá. Leginkább az tetszik, ahogy az oszlop, a tároló és a bicikli tükröződik a vízben.
Miután elvonult ez a szép kis zivatar, érdekes, vattacukorszerű képződmények jelentek meg az égen, a kedvesem pedig örömmel csinált róluk legalább 30 képet. A kedvencemet megosztom, alul pedig ott van a szomszédék háza-kéménye.

Hááát... hozzátenném, élőben valahogy különlegesebbnek hatottak^^

Csokismuffin*.*

A minap eluralkodott rajtam a vágy, hogy egyek valami isteni finomságot, de nem volt kedvem a szokásos aprósütihez - 4-5 tepsi elkészítése nemcsak hosszadalmas, de borzalmas is a sütőtől katlanná vált igazán "égető" is. Valami olyasmi kellett, ami gyorsan kész, igénytelen (vagyis nem kell 5 percenként nézegetni, forgatni a tespit), mégis finom - így esett a választásom a muffinra, pedig nem vagyok egy nagy muffin-rajongó, de még csak egy kicsi sem.
Nézelődtem a kedvenc receptes oldalamon, ahol rátaláltam álmaim muffinjára - Nutellás csokis muffin címen, amit itt lehet megnézni (reménykedek benne, hogy az eszmei szerző nem fog máglyára vetni>.<). Megjegyzem, mivel nagyon édesszájú vagyok, ennél jobb összeállítást nem lehet kitalálni... Nutella és csoki! Isteni lett, kb egy óra alatt elkészült mind a 2 adag^^ Készítettem pár fotót is az elkészült finomságokról.

Itt még a sütőformában voltak a kis édesek - ez a 2. adag, ami nem lett 12, csak 9 darab.

Itt pedig már tálcára pakolva. Készítettem hozzá kapucsínót is -elnézést, ha fáj a honosítás-, ami a kedvenc, édes kismacskákat ábrázoló bögrémben van.
Ugye milyen édes?

Kreatív koppincs

Nem szokásom másolni. Tényleg. Mindig igyekszek valami újat és egyedit alkotni, ami nagy általánosságban sikerül is - de természetesen nem mindig. Sőt, van, hogy meglátok valamit, és azonnal eldöntöm: ez nekem így, ebben a formában, azonnal - KELL! És megvalósítom-e? Ha a lelkesedés kitart, akkor természetesen. Úgy érzem, most tipikusan ebbe a helyzetbe kerültem: fellángoltam, majd szerelmes lettem, Eline Pellinkhof holland lakberendezőnő alkotásába, a keresztszemes hímzést alapul vevő falfestésébe. Vitathatatlanul gyönyörű. És igen... kell. És már csak napok kérdése, hogy kész is legyen egy saját verzió, utána természetesen azt is posztolom^^
De addig is, itt az eredeti verzió:

Süti és jég

Tegnap délután nekiálltam, hogy süssek pár tálcával a kedvenc aprósütimből. Imádni valóan finom, csokis-karamellás, és pofonegyszerű. A legjobb, amikor kiveszem a sütőből, és még meleg, a csoki olvadt, a karamella pedig ropog... Nagyon tudom ajánlani, egyszer erről is csinálok egy posztot, mert ha valami, akkor ez megérdemelné:)
Szóval teljesen meghitten sütögettünk, amikor hirtelen elment és áram, és süvíteni kezdett a szél. Ajj, a horrorfilmek is így kezdődnek, suhant át az agyamon, de szerencsére hamar visszajött az áram, de hozott magával egy meglehetősen nagy, véget nem érő vihart. Dörgött, villámlott, minden ami kell, még jég is esett, bőven - a végén olyan volt a kert, mintha fehér ice&go-val lett volna teleszórva, ráadásul a vizet is vödörrel kellett kivinni a lejtősebb területekből. Most süt a Nap, remélem, most már tényleg visszajön a nyár!

Kártyaparti

Tegnap az egész család átruccant egy kis összeröffenésre a mamámékhoz, én természetesen vittem Rudimat is:) Isteni rakottál volt (ha még nem kóstoltad, nem is tudod, mi az igazán finom!), desszertnek meggyes-diós pite és csokis-sztracsis jégkrém, szóval igazi hagyományos, családi kajálás volt. Szerencsére elég jó fej rokonaim vannak, így meglehetősen jól szórakoztunk. Amíg a buszra vártunk, unokatesómék meghívtam kártyázni, amiből végül az lett, hogy eggyel későbbi busszal mentünk. Imádok römizni, de tegnap tudtam meg, hogy meglehetősen hiányosak az ismereteim - többet nem a 10 éves kistesómtól fogok kártyázni tanulni, az biztos!

Rossz hangulat ellen

Bár túl vagyok az érettségin (huhéééé, magyarból dicséret a szóbeliért^^), azért nem könnyebbültem meg maradéktalanul, valaki tett róla, hogy felmérgesedjek, aki... Na mindegy, ami történt, megtörtént, próbálok optimistább lenni, jobb kedvre derülni, így kénytelen-kelletlen (azért annyira nem), előbányásztam régi, jól bevált jókedv-receptemet, egy régi L'Arc~en~ciel szám kíséretében, ami minden feldobja a napom. Na meg természetesen a hihetetlenül jóképű, bár kissé feminin énekes, aki bár korát tekintve apukám lehetne, azért én rajongok érte.

Cseresznyéskert

Persze nem a Csehov-féle, hanem a Ferencz-féle:) Tegnap is, ma is degeszre ettem magamat ezekkel az édes, roppanó héjú, sötétbordó bogyókkal. Imádom.
Tegnap az egész család szépen kiment a kertbe egy rögtönzött szünetet tartani. Mindenkit befogtunk: 70 éves papámtól kezdve 10 éves kishúgomig mindenki ott volt, még a barátom is, aki akkor látogatott meg. És meglepő módon milyen szórakoztató! Van valami keserédes bája, olyan nosztalgikus érzés fog el - mint amikor kiskoromban a barátnőimmel jártuk a falut, és a fára mászva eszegettük ezeket az édes gyümölcsöket. Tipikusan vidéki, tipikusan falusi ez nekem, ami fura, mert egészen elszoktam a falusi-érzéstől, ha szabad így fogalmaznom. Időm nagy részét a bent a városban töltöm, mert sokkal egyszerűbb minden, a vidéki lét már csak nyűg a számomra. De most annyira mégsem... Meg lehet ebben is látni a bájt, na.

Inspiráció

Nemrég kölcsönkaptam egy háromrészes könyvet, amit rendkívül inspirálónak találtam, sokat tanulhattam belőle. Ez egy elég régi, a múlt század első felében megírt könyvtrilógia, a Sikerkalauz címet viseli. A borító egyszerre komoly, mégis bohém - egy kockás háttér előtt egy üzletember sétál. Egyszerűen megtanít jobb emberré válni - érvényesíteni önmagunk anélkül, hogy másokon átgázolnánk, mi több! Népszerűséget elérve. Tele van emberi történetekkel - ki hogyan javított az életén, hogy vált sikeressé, hogy lett köztiszteletben álló ember. Bár a célközönség nem kifejezetten az én tizenéves korosztályom, de úgy érzem, annak ellenére, hogy jobbára üzletemberek veszik hasznát a leírtaknak, ugyanúgy hatásos egy érettségiző leánykának is.
Sajnos a 3 részes könyvből csak 2-höz jutottam hozzá, de remélem, hogy hamarosan a 3. kötetet is kézbe vehetem:)

Szóbeli-para

Mostanában sajnos teljesen kész vagyok attól a ténytől, hogy egyre közelebb van a szóbeli érettségi - és ez még jobban aggaszt, tudva, hogy nem lett rossz az írásbelim, és ezen múlik, hogy még jobb legyen. Ez ösztönöz, ami jó, viszont amint felállok a tanulnivalótól - mint ahogy most is - egyből bűntudatom lesz, és mennék vissza, ahol viszont nem tudok koncentrálni, mert máson jár az agyam. Ráadásul rendet is kéne rakni, mert holnap jön a barátom, ehhez némi segítséget nyújt majd egy program, amit egy másik blogon olvastam (ami mellesleg a kedvencem), erről biztosan írok még!

Vásárlás és sorozat

Tegnap vásárolni voltam. Múlt héten láttam egy F&F kalapot amibe egyből teljesen beleszerettem, de amikor elmentem, hogy végül is megvegyem, már nem volt annyira impozáns, mint ahogy emlékszek rá. Nem állt jól az se, hogy a fejemre lapult, viszont kilógtak alóla a göndör tincseim, lehet, hogy vasalt hajjal jobb lett volna. De ha választani kell a loknijaim és egy kalap között, egyértelmű, hogy a kalapnak nincs keresnivalója rajtam!
Viszont vettem egy blúzt, egy nagyon aranyos blúzt, amibe teljesen beleszerettem. Rózsaszín, apró virágos, csipkés díszbetéttel és húzással. Igazán nőies, romantikus a hangulata. Ma is ebben leszek. Napszemüveget is akartam venni, de persze azt sem találtam:/
Youtube-on találtam egy csatornát, ahol egy rakat Sabrina, a tiniboszorkány rész van feltöltve*.* Gyerekkorom kedvenc sorozata, teljesen bele vagyok zúgva, blogolás közben is azt nézem^^

Nyár*.*

Igazából tegnap tudatosult bennem -miután hazaéve észrevettem, hogy pecsenyevörösre égtek a vállaim- hogy nincs mese, akár május van, akár nem, bizony már beköszöntött a nyár, annak ellenére, hogy nemrég még talaj menti fagyok voltak. Vannak olyan bátrak, akik már fürdenek is a közeli Szelidi-tóban, bár nem lehet olyan hideg, elvileg 20°C körüli a hőmérséklete. Nagyon jó lenne elmenni*.* Persze előbb még be kéne  szereznem egy új fürdőruhát, mert a régi teljesen kifakult (fekete Mayo Chix volt, többet abból a márkából semmit sem veszek, mert egy szezon alatt világosbarnára fakult-.-'). Nemrég láttam egy nagyon jó, pink F&F bikinit, de nem hiszem, hogy ideális lenne nekem, mert ahhoz a fazonhoz elég nagy melleim vannak. Így hát még keresgélnem kell, de bízva bízok:) Tegnap sajnos abszolúte semmit sem találtam, pedig szerettem volna venni valami új cuccot. Majd ma is elrángatom a barátomat, mert zsákmányt akarok szerezni!

Nehéz éjjel

Megint új hét vette kezdetét - meglehetősen rosszul. Most kivételesen sem a barátomnál, sem itthon nem aludtam, hanem -némileg nosztalgiázva- a mamámnál. De valami borzalmas volt, mivel amúgy sem vagyok valami jó alvó, és ahogy "vénülök", úgy alszok el egyre nehezebben idegen helyen. Csak forgolódtam álmatlanul, és a fenébe kívántam mindent, főleg a viszonylag új, ámde leszakadt ágyat - természetesen tesóm elfoglalta a jó felét, így nekem jutott a hepehupás, lyukas fele. Kész öröm! Először az irodalom tételeket dolgoztam ki, utána olvasgatni kezdtem ( A bűbájos Mary folytatását, a Farkasszemet - mindenkinek ajánlom!), végül hajnali 2-fél 3 körül szólt a húgom, hogy kapcsoljam már le a villanyt. Utána hol elaludtam, hol felébredtem, ez kb. fél órás ciklust jelentett. Reggel hamar hazajöttem, de hajat is kellett mosnom, meg amúgy is, délután bemegyek a városba, úgyhogy még tanulok.

Hétvége

Amióta nincsen sulim, csak a szóbelire készülök, mintha minden napom hétvége lenne. Hogy vártam én ezt egész 12. osztályban! Tiszta hawaii, gondoltam én balga, majd pihenek, kockulok, tanulgatok, és élek, mint Marci hevesen. Most viszont már csak mosolygok magamon. Milyen kis naiv voltam! A napjaim nagy része mostanában tanulással telik, ami pedig nem - hát azt végigunom. Mert nem, nem valami érdekes az, ha az embernek nincs semmi dolga, egyszerűen olyan feleslegesnek érzem már magam néha, és kicsit magányosnak. 

Siker és esőillat

Átmentem bébiszittervizsgán! Bár könnyű tételt húztam, és sokat tanultam rá, úgyhogy ez annyira nem meglepő, csupán ha azt nézem, hogy előtte hihetetlenül paráztam, de utána, legyűrve az aggodalmamat, már lazábban vettem az egészet. Végül is, nem olyan durva, szűk 4000 forintomba került, de ennyivel is előrébb vagyok, bár kételkedek benne, hogy fogok-e valaha bébiszitterkedni. Azért jó lenne, mert imádom a kölköket. Általában ők is szeretnek engem, ha másért nem, akkor a nagy fülbevalóimért:)
Nagy zuhé volt ma. Amolyan igazi, nyári zápor, ami akkor a legjobb, ha jó meleg van, és lehet mezítláb ugrálni a pocsolyákban. Melegnek meleg volt, de eszem bejutott, hogy nekem még buszoznom kell, úgyhogy erről a vágyamról lemondtam, viszont pár percre kiálltam az esőbe. Óriási cseppekben esett, óriási, langyos cseppekben, nagyon jó volt. És utána! Az az illat! El se képzelheti, aki még nem érezte azt a valódi, vidéki esőillatot. Nemcsak a környezet, de mi is felfrissülünk tőle. Bennem valami oknál fogva hihetetlen nosztalgikus hangulatot kelt, úgyhogy nekem ez egy kicsit keserédes, de gyönyörű élmény.

Loknik és bébik áradata

2 napja mást sem csinálok, mint tételeket dolgozok ki éjt napallá téve, nagy ritkán -mint most is- egy 5-10 perces szünetet tartva, majd ismét beletemetkezve a gyötrelmes tanulásba. Hogy miért mániám mindig, mindent az utolsó pillanatra hagyni? Sajnos erre 18 év alatt még nem sikerült rájönnöm, de nagyon remélem, hogy ha egyszer benő a fejem lágya, akkor lemondom erről a jó szokásomról. Holnap babysitter vizsgám lesz, csupán 54 tételt kell bebiflázni. És természetesen nekem csak tegnapelőtt este jutott eszembe, hogy talán el kéne kezdeni kidolgozni a tételeket, úgyhogy most keresek, kutatok régi füzetekben, új füzetekben, neten, fejecskémben, de nagyon véget nem érő küzdelemnek tűnik.
Nagy tanulási kedvemben már a szokásos piperkőckedéseimre se nagyon futja az időmből - de ezt a három napon kibírom arcpakolások, körömlakkozások, sminkelések és persze hajvasalás nélkül. Igen, a hajvasalás. Fene gondolta volna, hogyha pár napig nem vasalom ki a hajam, milyen elképesztő természetességgel kezd saját életet élni - de érdekes módon semmiképpen sem negatív értelemben. Göndörödik, loknisodik, fürtösödik - minek vasaltam évekig, ha anélkül is úgy néz ki, mintha a fodrásztól léptem volna ki? Azt hiszem, egy ideig elbúcsúzok a Remingtonomtól, és beszerzek egy göndör hajra való hajhabot.

Péntek 13, és annak utóhatásai

Nem, nem vagyok babonás:) Legalábbis nem szánt szándékkal. Nem kapok szívbajt, ha elrohan mellettem egy fekete macska, és a gombomat sem fogom meg, ha látok egy kéményseprőt. Ha kiöntöm a sót, nem dobok egy csipettel a hátam mögé, és ha annyiszor 7 év balszerencsém lenne, ahány tükröt eltörtem, akkor legalább 28 évig pechem lenne.
Így hát a pénteki nappal is úgy voltam, hogy olyan, mint a többi. De nem! Ilyen balszerencsés napom régen nem volt. Az eü. érettségit elrontottam, a tételeket pedig nem árulja el senki, mert nem jártam be faktra (persze azért megoldom. höhö), szóval már eleve a hajamat téptem. Az persze, hogy aznap elaludtam, említésre sem méltó. Délután már kezdtem azt hinni, hogy a megpróbáltatásnak vége, de nem. A barátom átjött, és amikor a buszmegállóból a házunk felé bicikliztünk, szegény elhagyta a kedvenc pulcsiját, persze emiatt is nekem lett bűntudatom. Szombaton kapott egy üzenetet, hogy az anyja kimosta a telóját, ami persze neki nagyobb gáz, de én sem örülök neki, mert nem tudom majd hogy elérni. Tegnap délután pedig amikor mentünk a buszmegállóba, kilyukadt a biciklim kereke, defektet kaptam. Nagyon mérges voltam. Ma pedig teljesen eláztam reggel, szerintem megint sikeresen megfázok. Remélem ezzel már letudtam az évre jutó minden balszerencsémet:)

Szünet

Az írásbeli vizsgák lementek (kiv. az eü alapismeretek, az még hátra van), így megkezdődött az szóbeli érettségire való felkészülési idő, azaz e héttől júniusig - legalábbis azt hiszem. Tegnap fél Kalocsát körberohangáltam, hogy tudjak venni egy öngyújtót, ami nagyon tetszett, de mégsem jött össze, helyette egy sima sparossal kellett beérnem, de a célnak megfelel (nem felel meg. Le kell szokni!!), közben sikeresen elhagytam a csomagjaimat a Rossmanban, ahova persze vissza kellett mennem. Szintén tegnap elhatároztam magam, hogy leszedem a körmeimet. Jó sokat elszöszöltem vele, mivel reszelni kezdtem, de volt amit -ne kövezzetek meg érte- egyszerűen lefeszítettem. Aki kb a legrosszabb, amit tehettem, mert teljesen szétcs*szte a karmaimat, papírvékony, foszladozó kis borzalmak lettek. Vettem egy Lovely körömerősítő lakkot, amit egyből felvittem rá, és egy Essence - Colour&go lakkot (05 - Sweet as candy árnyalat), ami akkor látszik, ha minimum 5 rétegben viszem fel, de legalább szinte mindenhez megy.
Jobb dolgom nem lévén ma egész nap fáradtan vergődtem ide-oda és eszméletlenül unatkoztam. Nem nagyon szeretem a szünetek kezdeti szakaszát mert akkor minden olyan unalmasan telik, hogy az hihetetlen, remélem jobb lesz majd:)

Ami épp az eszembe jut :)

Az 5-ből már 3 tantárgyon túl vagyok az érettségin és még élek:) Holnap nem írok semmiből, úgyhogy itthon maradok, bevackolom magam a tévé elé, és egész nap sorozatokat fogok bámulni! Vagy rettegek a pénteki némettől... ez sincs kizárva, mivel az  tárgy megy a leggyengébben (meg persze az örök klasszikus, a matek...). Persze az sincs kizárva, hogy bemegyek a városba vásárolni^^ Kéne vennem pár új göncöt, meg persze cipőt - abból sosem lehet elég! Szenvedélyes turijáró vagyok, és mivel mostanában ritkán jutok el, tegnap a barátnőmmel karöltve kihasználtam a suli és a buszjárat közti "holtidőt", hogy bemenjek, de csalódottan vettem észre, hogy most borzalmas ruhák vannak - csupa poliészter rongyok. A legjobban akkor járnék, ha végre megtanulnék varrni - a Burda legújabb száma a retrót éltette, igazi '60-as évekbeli, dögös ruhák. Nagy kedvencem az a korszak, főleg a méhkasszerűen feltupírozott hajak. Rengeteg fotóm van a mamámról abból az időből, olyan mint egy sztár! A ballagáson nekem is azt a kort idézte a feltupírozott hajat - kár, hogy szétázott.

Elballagva

Rengeteg dolog történt velem az elmúlt időszakban...
Ugyebár betöltöttem a 18. évemet, vagyis felnőtté váltam -legalábbis jogilag-, túléltem egy húsvéti szünetet, majd egy szerenádot, amit nem kommentálok, aztán sikerült elballagnom, ami sajnos nagy csalódás volt, mert elmosta az eső.
Pedig hogy készültem rá! Vagy fél órán keresztül sminkeltem, nyögvenyelősen még tussal is kihúztam a szemem, pedig az valami eszméletlen rosszul megy, és a hajamat is beállítottam, feltupíroztam minta egy '60-as évekbeli divatlapból léptem volna elő, bár, mint utólag kiderült, semmi értelme nem volt, mert teljesen elázott. Nagyon csalódott voltam, még kép sem készült rólam. Ami talán annyira nem is baj, mert olyan voltam, mint egy ázott egérke.
Ma pedig itt volt a várva-várt érettségi. Eszméletlenül izgultam, de szerencsére nem volt nehéz a magyar, az érvelést még élveztem is, nagyon szeretek fogalmazásokat írni. Viszont a holnapi matek... hát... lesz ami lesz:)

Visszaszámlálás

Szerencsére ma csak öt órám volt (illetve lett volna több is, de kivételesen "elengedtem" magam a faktról), úgyhogy a délután nagy részét a barátommal töltöttem.
Összeszámoltuk a suliban, hogy már csak 9 nap kell bemenni - durva, nem? Olyan hamar elrepült ez a 12. osztály, és már itt van április közepe, lassan ballagás meg érettségi... néha teljesen az őrület határán vagyok, máskor sírni tudnék a meghatottságtól, megint máskor pedig egyszerűen fel sem fogom, hogy lassan megint lezárul életem egy szakasza.
Ráadásul jövő hétfőn betöltöm a 18. életévemet, azaz hivatalosan is felnőtt leszek:) Bár attól tartok, ez még nem jelenti azt, hogy valóban felelősségteljes, komoly emberré válok - nagyon valószínű, hogy edre még legalább 10 vet kell várnom.

Most már youtube-on is!

Nem tudom, érdekel-e valakit, de VaniliaHime, azaz én, most már nem csak írott, de videó formában is a rendelkezésetekre állok. Mint annyi sok magyar lány, én is követtel külföldi "kollegináim" példáját, és csatornát nyitottam youtube-on, ahova videókat töltök fel a vásárolt holmiktól kezdve akármeddig:) Az első videóm már megvan, úgy érzem, elég gyengusra sikerült - tanulópénznek jó volt, de valószínű, hogy fogok ennél sokkal-sokkal jobbat is produkálni még az idők során - legalábbis őszintén remélem:) Itt van az első (és eddig egyetlen) videóm, mintegy ízelítőként.

Hosszú szünet után..

Egészen megfeledkeztem internetes naplómról, hol időm nem volt bejegyzéseket publikálni, hol kedvem, aztán meg valahogy végképp kimaradt.
A múlt hét vége annyira szép volt, szinte nyári - péntek délután egy spagettipántos topban mászkáltam a városban, és a legkevésbé sem fáztam, pedig nagyon fagyoskodó típus vagyok. Persze, hogy kihasználjam a szép időt, elmentem vásárolni, ezzel elköltve utolsó tartalékaimat. A Rossman a kedvenc drogériám - egy hónapja annyi Essence sminkcuccot vettem, mint máskor egy év alatt, most pedig 500 forintért jutottam hozzá egy Palette Delux hajfestékhez, ami alapjáraton minimum kétszer ennyibe kerül, szóval nagyon elégedett vagyok/voltam. Ma megint benéztem, és láttam egy irtó babás, hirtelenrózsaszín (vagy ilyen szó?) Rimmel ajakrúzst potom 30 forintért, amiért holnap biztosan beugrok. Valamint, még szintén pénteken elmentem nézelődni az Alexandrába könyvügyben, de végül ajándékdobozokkal tértem haza - 70%-kal olcsóbbak voltak, mint eredetileg, 180 forintért nem hagyhattam ott. Bár eredetileg ajándékot kéne bele csomagolni, én a sminkcuccaimat tárolom, mert cuki és praktikus. Majd lefotózom, mert tényleg nagyon tetszik, egyből hármat vettem, adtam a húgaimnak is. Mivel eléggé töredezésre hajlamos a hajam, vettem a DM-ben egy hővédő spray-t - mivel ezek között nem ismerem ki magam, a legolcsóbbat választottam, egy Balea "sajátmárkás" terméket, ami szintén 500 forint volt. Szkeptikus voltam a hatékonyságát illetően, de kellemesen csalódtam, mert érezhetően jót tesz!
Na mára ennyit, majd még jelentkezem:)

Betegen, nosztailgikusan...

Szerdáig ki vagyok írva a suliból meghűlés-nátha-hasonlók miatt. Valahogy sikerül mindig megbetegednem, aztán levegőt nem kapok, nyelni nem tudok, látni alig látok, fáj mindenem, a Neo Citrant pedig nem szeretem... De ez a 3 (vagyis eddig 2) itthon töltött nap elég arra, hogy kiéljem vonzalmamat a nosztalgiázás iránt.
Mint a '93-as év szülötte még nincs túl nagy élettapasztalatom, ezért visszaemlékezéseim nem olyan magasröptűek, mint pl. kedves-morgós nagypapámnak, aki átélte a világháborút, kiszökött Nyugatra az -150es évekbe, átélte a rendszerváltást - nah de én gyerek voltam a '90-es években, és ez sem kis teljesítmény.
Épp pakolásztam, amikor megtaláltam egy, a millennium előtti utolsó évtized derekáról származó videókazit, tele felvett, m1-es Micimackóval, és reklámokkal. Én mondom, a reklámok bűvöltek el a legjobban. Meg a ruhák. Borzalmas, a '80as éveket is kenterbe veri, kár, hogy azokban az időkben még kicsi voltam, így sok érdekes dologból kimaradtam, pl. a holdjáró cipőkből (bár szandálom volt:D), a trapéznacikból, a fiúbandák iránti rajongásból... Valahogy ami 2000 után volt, az már olyan snassz. Kéretik vissza a múlt évezred!

Végre péntek*.*

Az egyik kedvenc napom:) A hétvége kezdete csak jó lehet, nem? Bár sokáig otthon ülős típus voltam, mostanában mindig elmászkálok ide-oda, mint nyugodt életvitelt élő leányzó, legtöbbször kávézókba vagy kocsmába. Múlt héten is utóbbiban voltam, megtanultam biliárdozni, de ez a tudásom egyelőre... khm... hagy némi kívánnivalót maga után. De ha ma is megyünk, talán csiszolhatok ezen tudásomon:)
Tegnap vettem egy sárga Essence szemhéjpúdert (amit már jó ideje tervezek), ma ezt használom, lilával kiegészítve. Mivel komplementer színek, nagyon jól illenek egymáshoz, meg is lepődtem, mert nem gondoltam hogy ennyire tetszeni fog. Remélem tetszeni fog a barátomnak>.<

Zsákmányszerzés

Mivel holnap baromi nehéz nap vár rám (eleve 8 óra, ráadásul matek kis-érettségi T.T), úgy döntöttem, tartom egy kis önajándékozást, hogy jobb kedvre derüljek. Tudtam, hogy leárazások voltak Essence-ügyben (nemrég vettem is szájfényt és szempillaspirált), és készültem is elmenni, de csak halogattam már egy jó ideje, hol ilyen, hol olyan dologra hivatkozva (a legnyomósabb érv persze az volt, hogy abszolút le voltam égve), de most elhatároztam, hogy tényleg elmegyek. Szép-nem szép, ennek érdekében -na meg hogy ne a fél ötös busszal kelljen hazamennem-, ellógtam a 8. órámat, és helyette vásárolni mentem barátnőimmel karöltve. Ahogy beléptem a Rossmannba, egyből az Essence-állványt vettem célba, és nem kellett csalódnom: a rózsaszín 'metal glam' szemhéjtus, amit venni akartam, ott volt, talán pont rám várt. Gondolkodás nélkül a kosaramba tettem, és ugyan gondolkoztam egy csillogó feketén, arról inkább letettem. Vettem viszont egy zöld szemhéjtust, és két 'colour&shine' szemhéjpúdert, egy fehéret és egy kéket. Nagyon elégedett vagyok^^

Egy nap, ami a szerelmeseké

Egy héttel ezelőtt még teljes lelki nyugalommal vettem tudomásul, hogy nincs mese - lassan ismét itt van a kissé giccses, sokak által (a Halloween-nal karöltve) üldözött ünnep, a Bálint-nap, azaz ahogy manapság jobban elterjedt, a Valentin-nap. Mint büszke szingli, nem hagytam, hogy letört legyek - mit nekem holmi szerelmesek ünnepe, amikor alig másfél hónapja élvezem-szenvedem az egyedülálló létet?
Azonban a Sors elég rendesen bekavart: bár előre, jó előre elterveztem, hogy igen, a mai nap az enyém, természetesen nem így lett.
Nem, mert csütörtökön rám talált a szerelem, exbarátom személyében. Felmelegítve csak a töltött káposzta jó - de ki vagyok
én, hogy szembeszálljak a Sors akaratával? Így hát a mai napon már egy voltam a sok ezer szerelmes közül, aki ünnepli a szerelmesek ünnepét.
De kérdem én - kezdődhet-e szebben a nap, mint hogy álomittasan, éppen hogy csak felébredve a szerelmem mosolygó arcát lássam magam előtt, aki csak annyit mond: "Boldog Valentin napot, kicsim!"

Minden kezdet nehéz...

 Sziasztok^^
Már második napja vagyok itthon betegen. Tegnap még jól szórakoztam, de mára már semmihez nincs kedvem: gyakorin már válaszolgattam, fészbúkon is kiszórakoztam magam, az msn-ből is elég; most már stardollon sincs kedvem öltöztetni a babám, a tevémet meg hagytam éhen veszni már vagy 1 hónapja (RIP Pocsi).
Tehát úgy döntöttem - mivel az utóbbi pár napban egész jól elszórakoztattak mások blogjai- hogy én is megpróbálkozok a netes naplóírással. Aztán ki tudja, mi fog belőle kisülni:)