Reggeli poszt

Mint tegnap említettem, ma csak egy órám lesz - sajnos tesi, 5. órában, ami fél 12 körül kezdődik, ráadásul Anya bevisz kocsival, úgyhogy abszolút nem kell sietnem, persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne kelljek fel korán. Remélem, ma nem fog szekálni a tanbá', mert semmi kedvem semmihez - még mindig beteg vagyok (sőt! betegebb), ráadásul fel is fáztam és piros betűs napjaim vannak. Pfúú, de szerencsétlennek érzem magam.
Bár azt az egy órát kibírom. Jól feltankoltam: úgy döntöttem, ma dőzsölhetek egy kicsit, úgyhogy reggelire készítettem magamnak egy isteni, mogyorókrémes-sárgabarackdzsemmes szendvicses egy nagy bögre barackos teával (amit tegnap vettem). Kellően kalóriadús, de annyira finom!
Délután megint bemegyek Őhozzá [egyébként Ő teljesen lökött - felmegyek a facebookra, és látom, hogy szülinapja van - ami nyilván nincs, mert decemberben született. Mire jó ez?], amit nagyon várok, benn is alszok, és jajj, de jó lesz! Egyébként ma vagyunk 23 hónaposak^^ Októberben ilyenkor pedig már 2 évesek leszünk. Olyan jó ajándékot találtam ki neki arra az alkalomra!

Nincs cím

Az ősz tiszteletére megváltoztattam a blog kinézetét, ezúttal ilyen meleg tónusú, bézses-drappos színt választottam. Egyre jobban tetszenek ezek a natúr árnyalatok, olyan édes:)
Ma csak 3 órám volt, 3 gyakorlat - elég lazulós. Amikor hazaértem -pontosabban a mamámhoz- akkor örömmel újságolta, hogy megtalálta 2 régi tankönyvét, egy szakrajzot és egy szakmai ismereteket. Mindkettő '61-es kiadás, tehát idén kereken 50 évesek. És ami elképesztő, az az, hogy tele vannak olyan ruhákkal, amiket ma is nyugodtan felvehet bárki, mert igenis kiállták az idők próbáját, és újra csinosak.
Háromkor beugrottam Kalocsára Őhozzá, és együtt töltöttük a délutánt. Olyan jó volt! Kiadta a feladatomat: varrjak neki foltvarrott takarót, olyat, mint az enyém, de ne virágosat. Aztán kijavította magát: varrjak/hímezzek neki Monster Energy-s párnahuzatot. Megpróbálom:) Később elugrottunk, és vettem egy doboz barackos Pickwick teát, most is azt szürcsölöm - isteni!

Jön az ősz?

Bár az előrejelzés szerint még legalább egy jó hétig kellemes idő lesz, azért én már érzem az ősz közeledtét. Először is, mert baromira megfáztam. Ez számomra jobban beválik, mint az időjárás-jelentés. Úgyhogy a hétvégét itthon töltöm, az óriási bögrémben forró teával, imádnivaló foltvarrott takarómba burkolózva. Tegnap itt volt a barátom, és megnéztük A karácsonyi lidércnyomást - azt hiszem, abszolút alap film mindenkinek! Egészen karácsonyi hangulatba jöttem tőle, és mivel varrást tanulok, úgy döntöttem, idén nem hagyom, hogy anya vegye az adventi kalendáriumot, hanem összedobok valami jópofa, zsebes naptárat apró ajándékokkal. De ez még távol van, sajnos.
Viszont lassan el kell kezdenem beszerezni pár cuccot hűvösebb időkre. Meg persze keresni valami különleges, forró csokis receptet.
Guglin őszi tájképeket nézegettem (ha már lúd, legyen kövér alapon hangolódok rá az új évszakra), és találtam egyet, ami különösen tetszik, olyan romantikus - szívesen sétálgatnék azon az édes kis hidacskán.

Végre gyakorlat!

Tök régóta vártam már! Körülbelül amióta a mostani sulimba járok. Legyen már gyakszi, legyen már gyakszi, mondogattam, és majd' szétfeszített a tudásszomj. Nos, ma eljött a nap - 3 öltést tanultunk 7 óra alatt, de nagyon élveztem:) Varrógéppel csak 2. félévtől fogunk varrni, amit türelmetlenül várok, mint ahogy azt is, hogy végre tudjak magamnak mindenféle szépséget alkotni. Tegnap - lélekben felkészülendő - beültem a mamámhoz, és átnyálaztam egy rahedli Burdát vagy 10-15 évre visszamenőleg (elégedetten vettem tudomásul, hogy a '90-es években a hajak és a smink legalább olyan szörnyű volt, mint amilyen gagyi a zene), no meg persze néhány mai számot, és gyűjtöttem az ötleteket, mik lesznek azok, amiket majd feltétlenül meg kell varrnom magamnak, ha eljutok odáig.

Esti poszt

Végül - természetesen- bementem a barátommal a fesztiválra, de nem volt egy nagy durranás - retek sokan voltak, igazi heringparti hangulat, főleg az esti koncerten. X faktoros sztárocskák léptek fel, akikért amúgy sem rajongok, meg hát nem akartam, hogy összenyomorgassanak a rajongok - főleg az egyik Vastag srác koncija alatt, úgyhogy mellőztem a tombolást, viszont vettem 2 zacsi vegyes ízű cukorbevonatú pörkölt mogyorót, amiben legalább százezer kalória van, úgyhogy tutira híztam vagy öt kilót, de megérte! Évente egyszer megengedhetem magamnak, bár, ha a sarki boltban lehetne kapni, talán naponta vennék.

Laza csütörtök

Ma kellemes napom volt. Suliba nem kellett mennem (és holnap is csak 2 órám lesz>.<), és durván 1 óra tanuláson kívül nem is volt sok dolgom. Reggel lustálkodtam, majd befaltam egy tál trópusi gyümölcsös müzlit (azok a banándarabkák...*.*) és egy Túró Rudit, Sabrina a tiniboszorkányt néztem, illetve gyerekkönyveket olvastam - néha olyan jól esik 1-1 kislányoknak írt kötetet elolvasni. Egyik kedvencem az Elátkozott Ella, ami könyvben szuper, viszont a film nagy csalódás volt. Délután bementem Kalocsára, és kibírtam, hogy ne vásároljak semmit, pedig betértem egy ruhaüzletbe (nagy volt a kísértés!), úgyhogy csak a Cosmót vettem meg.
Holnap kezdődik a paprikanapok fantázianevet viselő rendezvény, már folynak a munkálatok. Szerintem 50 km-es körzetben én leszek az egyetlen, aki nem megy el, de tudom, hogy a barátom inni akar, nekem meg ahhoz nincs kedvem. Józan életű mintatinilány vagyok!

Inspiráció - Barkácscsaj

Az utóbbi 1-1,5 hónapban felfedeztem egy új >kedvenc csatornát< (ami bőven vetekszik a Zoon Realityvel is), a Spektrum Home-ot, ami magába ölel minden inspiratív, kreatív lakberendezős-kertépítős témát, amit annyira szeretek. Csakhamar megtaláltam a kedvenc műsoromat, a címben szereplő Barkácscsaj című sorozatot, amit Ulmann Mónika vezet (bár nekem a Barátok közt Krisztája ugrott be, úgy jó 10 éve szerepelt. Imádom azt a nőt! Fantasztikus dolgokat ötöl ki, például  vécédeszkából  fali kulcstartót, illetve felújítgatja a régi dolgokat, így lett egy ócska kis sámliból hiperelegáns bőr ülőzsámoly. Úgy kedvet kapok ahhoz, hogy én is összeügyeskedjek valamit! Bár már kb 1000 éve tervbe vettem, hogy átfestem a székemet, de még arra sem került sor... De ami késik nem múlik:) Ha egyszer elkészülök vele, biztos, hogy felkerül!
Egyébként itt van a műsor promója, hátha valaki kedvet kap hozzá:)

Bájos tökéletlenség

Nagyon tetszik a cím, igazán büszke vagyok magamra:) Olyan szókapcsolat, szófordulat, ami rám is abszolút igaz, ráadásul az egész kifejezés valahogy tipikusan olyan, mint amit én szoktam kitalálni.
De ez most nem rám vonatkozik, sokkal inkább egy kis Vajas-menti fára. Inkább fácskára. Tegnap mutatta a barátom, amikor biliárdozni mentünk, és épp a folyó melletti régi járdán baktattunk. Szegényke teljesen el volt hajolva, szinte a földet söpörte; először meg voltam győződve, hogy valaki félig kidöntötte, de ellenőriztem, és nem - még rá is álltam a törzsére, és elbírt - márpedig, mivel elég messze vagyok az 50 kilós ideáltól, ez nem akármilyen fegyvertény. Le is fotóztam, meg is osztom, hiszen ma ő a poszt főszereplője!

Az a jobb oldali kis árnyék meg én vagyok>.<

Hosszú, derűs vénasszonyok nyara

De örültem, amikor meghallottam! Bár nagyon várom a telet, és a havat, a hideg-nyirkos-esős tipikus őszi időért nem rajongok (bár amikor a River Cottage ősszelt nézem, akkor még azért is odáig vagyok), szóval boldog vagyok, hogy még egy ideig eltart ez a kellemes, nyárias idő. A népi időjóslás szerint is, ha Mária-napon szép idő van, akkor hosszú ideig tart a vénasszonyok nyara - milyen jó kifejezés, nem? Látom is a sokszoknyás falusi néniket, akik a ház előtt ücsörögnek a kis sámlijukon vagy a műanyag kerti székeiken és egész délután pletykálnak
Délután bemegyek Kalocsára, jól bevásárolok mindenféle csajos cuccokból, aztán elmegyünk biliárdozni, nagy rajongója lettem e tevékenységnek.

Nehéz hét után

Most kivételesen nem azért nem posztoltam semmit, mert lusta voltam (mint általában>.<), hanem mert szimplán nem volt rá időm. Ez a hülye bajai suli sokat kivesz belőlem, estére hulla leszek (éljen a koffein!), és nemhogy blogolni, de még tanulni sem tudok. Fujj. Lehet, hogy visszakuncsorgom magam a régi sulimba. Megalázó, de legalább lesz némi szabadidőm. Ami annyira-annyira-annyira hiányzik! Bár tegnap egy órácskára elugrottunk biliárdozni (kijöttem a gyakorlatból), de utána már csak egy gyors fürcsire maradt időm, és már zuhantam is az ágyba. Remélem azért a) belerázódok, b) visszavesznek a régi sulimba. Hejj, de jó is volna!

2 és fél óra buszozás

Naponta összességében ennyi fog várni rám, ha Bajára fogok ingázni. Igen, kellemes lesz. Miskéről Kalocsa, onnan Baja, aztán vissza Kalocsa, és végül haza, Miske. Ráadásul átlagosan 9 órám lesz, úgyhogy azt hiszem, meg fogok gebedni. De csak jobb lesz, mert legalább nem a hangos olvasásomat értékelik. Viszont 2. félévtől lesz gyakorlat, kórházban (persze egy cent fizetés sincs), de nem csak év közben, hanem nyáron is. Remélem, akkor dolgozhatok a Kalocsai kórházban, az mégiscsak közelebb van. Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, nem örülnék, ha megint csalódnék. Azt hiszem, az velem a baj, hogy mindenhez úgy állok, hogy szuper lesz, aztán meg nagyokat koppanok.
Holnap még el kell intéznem a "régi" sulimat, vagyis ki kellene iratkoznom - hajj, semmi kedvem nincs hozzá, szívesebben maradnék itthon aludni. Utána meg dokihoz kell mennem, mert rohadtul fáj a fejem, úgyhogy csak az vigasztal, hogy utána látom kedvesem*.*

Szombati bejegyzés

A címre vonatkozóan: nem volt jobb ötletem:) Meg egyébként is elég semleges cím, ami illik egy ilyen-olyan poszthoz.
Nos, az első, amiről írok, az az, hogy azt hiszem, hétfőn sulit váltok. Ez nem nekem való. Nem csak azért, mert a folyosóra zárnak ki szünetben, vagy mert a fiúk az osztályból olyanok, mintha alsó tagozatosak lennének - egyszerűen minden elviselhetetlen. Tegnap magyarból kaptam egy ötöst - hangos olvasásra. Tessék mondani, muszáj ezt? Utoljára harmadik elemiben kaptam erre jegyet, amikor kábé 8 éves voltam, most viszont egy tízessel öregebb. Köszönöm szépen, nekem nem kell, hogy megmondják, hány sort hagyjak ki jegyzetelésnél (és említettem, hogy nem engedik, hogy színes tollal írjak?! Nevetséges!), hogy be- illetve kizárjanak, mintha a Csillagban lennék. Azt hiszem, ennyi idősen az önállósodásra kéne törekednem, nem pedig arra, hogy visszafejlődjek alsó tagozatos önmagammá. Ha minden összejön, Baján fogok tanulni ápolónőnek, és már alig várom, hogy felfedezzem a bajai turkálókat*.*
Ma megint sütögettem^^ A barátom nem látogatott meg, így kénytelen voltam egyedül, és egy nagy doboz aprósütit eltettem holnapra, jó barátnő módjára - remélem, nagyon fog neki örülni! Mivel egy fogyókúra közepén vagyok, próbáltam könnyíteni a lelkiismeretemen, és 15 dekával kevesebb cukrot tettem bele, viszont bőven öntöttem bele zabpelyhet - utóbbiról nem tudom, mennyire tette egészségesebbé a sütit, a cukor hiánya viszont nem érezhető, így is nagyon finom.
Jajj, de jó lesz holnap<3

Új suli, új remények

Szeptember 1. - egyet jelent azzal, hogy megkezdődik a tanítás, és vége az imádott nyárnak. Ez általában rosszkedvvel tölt el, de tegnap nem egyszerűen sirattam a nyarat - szó szerint álomba zokogtam magam, pont úgy, ahogy egész nap rám jött a bőgőroham. A gyomrom görcsben volt, én magam pedig begyulladva, mihez fogok kezdeni, mi van, ha senki sem szeret, ha én leszek az osztály lúzere, esetleg a vén trotty? Ma, évnyitó alatt is bőszen nyeltem a könnyeimet, ahogy az azt követő osztályfőnöki órán is. Végül a nap jól telt - a lányok az osztályban aranyosnak tűnnek (bár a fiúk rettentő éretlenek), aztán ettem a kedvenc Milka csokimból -Noisette... hmmm...- itthon pedig finom puncsos fánk várt.. De azért mit ne mondjak, a holnapot nem várom, hacsak azért nem, ment péntek lesz.
Jut eszembe, be kell majd néznem a kedvenc cipőbutikomba, ahol féláron vannak a nyári cipők  - kinéztem magamnak egy eszméletlen szép, nagyon magas sarkú lila szandált, jövő nyáron szívesen elhordanám.