Pink cipő - egy új szerelem

Tudom, tudom, hogy í színes cipők már jó ideje nagyon "futnak", de eddig nekem nem sikerült beszereznem (kivéve a cuki kék balerinát a Promodból), de, ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik!
Múlt héten a szokásos "csak nézelődök"-felkiáltással jártam a kínai boltokat üzleteket , és tényleg eltökéltem, hogy csak nézelődök - aztán megláttam Őt. Pink, vagyis inkább fukszia színű, magas sarkú, platform, nagyon szexi... Kell! Ráadásul 3990 forint helyett csak 2730, és az utolsó darab. Méret ellenőrizve - 37-es. Az utóbbi időben szerintem nőtt a lábam (bár csak egy fél méretet), szóval fogjuk rá, nekem való. És utolsó darab!
Rohanok a legközelebbi automatához, szemem előtt pedig csak a cuki magassarkú lebegett. Bedugom a kártyámat, bepötyögöm mennyi pénz kéne - és hidegzuhanyként ért, hogy még ennyi pénzem sincs. Na nee! Ilyen is csak velem történhet!
De Fortuna mégis csak az én oldalamon van:) Hazaértem, és szánalmas módon kunyerálásba kezdtem (milyen dolog, hogy az ember a 11 éves kishúgától kér pénzt??? De visszaadom, eskü:D), másnap reggel pedig már 3/4 9-kor ott toporogtam a bolt előtt. "Csak legyen meg, csak legyen meg" mantráztam, majd amikor kinyitottak, rohantam, mint aki az életéért fut.
És ott volt! És majdnem tökéletesen passzolt! Természetesen megvettem, és még aznap felavattam.

Szexi trapéznaci - tudom, hogy elvileg ismét trendi, de valahogy mégsem tűnik annak.

Balea arcpakolás tesztem

Szeretem a Balea termékeket, gyakran szoktam venni a 2x használatos arcpakolását is, már szinte az összeset kipróbáltam, legutoljára egy általam még nem használt, cinkkel dúsított pakolást próbáltam ki.

Bocs, hogy el van forgatva, magam sem értem, az oldal rakja be így, aki tud segíteni ebben, jeélezzen!

Így néz ki (miután kibontottam és szétpacsáltam). Csini barna hajú nőci gyönyörűen ívelt szemöldökkel és bababőrrel, amit ezért nyilvánvalóan okkal remélhetek a termék használatával.

A termék pórusfinomítást ígér, valamint azt, hogy " hatékonyan eltávolítja az elhalt hámsejteket és mattítja a bőrt". Jóé hangzik, nem? Valamint megkoronázzák azzal, hogy a cink csökkenti a bőrirritációt és megnyugtatja a bőrt, a hialuronsavak és a tejfehérje pedig gondoskodik a hidratálásról. Talán túl szép, hogy igaz legyen? (Vagy esetleg olcsó húsnak híg a leve?).

Alapos arctisztítás után kentem fel a bőrömre nem túl vastag rétegben, valahogy így festettem:

A pakolás fehér (hiszen timföldet is tartalmaz, ami fehér - most már ezt is tudom), és elég jellegtelen szagú, de legalább nem kellemetlen. A száradás kb. 10 percet vesz igénybe, ez nyilván attól is függ, milyen vastagon kenjük fel:) A lemosás kellemes hadművelet, de aki gyakran használ ilyen pakolásokat, az már felkészült a harcra, nem lepődik meg:)

És tényleg hatásos! A bőröm kellemesen hidratált lett, és ami még fontosabb: matt. Mert bár nem fénylik súlyosan a bőröm, azért az orrom és a homlokom néha nem csak a csillámos púderem miatt csillog sajnos, de ettől kellemesen egyenletes lett a bőröm, ahogy az orcáim piros foltjai is halványodtak. A pórusaimon vettem észre a legkevésbé lenyűgöző változást, de üsse kavics, ha más  szempontból ennyire bevált a kence. Sajnos előtte-utána képet nem tudok mutatni, mert este, lámpafénynél fényképeztem, úgy pedig nem adta volna vissza. Majd legközelebb.

Szóval bevált:) Ajánlani tudom mindenkinek, főleg, akinek piros pofifoltjai és matt nózija van, mint nekem, vagy csak kipróbálna egy hidratáló pakolást.

Puszi^^

Filmajánló

Terveim szerint a filmajánló állandó rovata lesz a blogomnak (eddig volt állandó rovatom??), mivel ugyan nem vagyok filmmániás és ahhoz különösebben értő valaki, de imádok elnyúlni a kanapén/ágyon, és egy bögre forró teával (nyáron pedig jeges limonádéval) felszerelkezve megnézni valami szórakoztató/romantikus/rémesvéres/szomorú/stb filmet.
Első film, amit ajánlok mindenkinek -főleg álmodozó szellemű lányoknak- az Amélie csodálatos élete (eredeti címe Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain, ha valakit érdekel). A főszereplő Audrey Tautou, aki többek között ismerős lehet például a Da Vinci kód című regény filmváltozatából.

Imádnivaló film, kicsit romantikus, kicsit vicces, kicsit hibbant... olyan nekem való. A magányos Amélie éli a megszokott, nem túl izgalmas életét, amikor a lakásában egy rég elfeledett dobozkára bukkan egy kilazult csempe mögött - úgy dönt, visszajuttatja jogos tulajdonosának, és ha sikerrel jár, akkor az éeltét annak szenteli, hogy továbbra is segít másokon (ha pedig mégsem, akkor mindegy). Természetesen sikerrel jár, úgyhogy továbbra is jótékonykodik. Egyik kedvenc jelenetem, amikor egy vak úrnak "segít", nem csupán átkíséri az úton, ahogy az lenni szokott (vagy nem szokott, de ez most más kérdés), hanem lát a férfi helyett - elmondja, mennyi a sajt, mi történik az utcán, majd hirtelen elengedi a kezét, és elválnak útjaik... Közben persze találkozik egy hozzá hasonlóan különc és magányos Ninoval, akivel kerülgetik egymást, "kapcsolatuk" egyik mozgatórugója a férfi elhagyott fényképeskönyve.
Szeretem ezt a filmet, mert egyrészt megjelennek benne az élet apró örömei, például az, milyen kellemes érzés beletúrni az ujjainkat egy zsák babszem közé, kiskanállal feltörni a karamellt a desszert tetején, kavicsokkal kacsázni (ez alliteráció:D) - vagy éppen kitalálni, hogy az adott pillanatban hány párnak van orgazmusa (tizenötnek). Másrészt pedig Amélie karaktere is imádnivaló, maga Audrey pedig annyira manószerűen cuki, hogy nem lehet nem szeretni. És a Ninot játszó Mathieu Kassovitz sem néz ki rosszul:)
Harmadrészt pedig a film zenéje (háláa köszönet Yann Tiersennek érte!) is annyira visszaadja a film hangulatát, hogy már csak azért is érdemes belepillantani, vagy inkább végignézni a filmet. Tulajdonképpen amióta leszedtem a filmzenét, az album különböző számait állítottam be a telefonomon, úgyhogy most a film zenéjével szólal meg ha hívnak, ha üzit kapok vagy ha éppen reggel felébreszt.

Ezt különösen szeretem, dallamos, bűbájos, és bár nem pörgős, nagyon fülbemászó, elgalábbis én gyakran kapom m,agam rajta, hogy éppen ezt dúdolom.

Ez ugyan nem a filmhez íródott, már jó 70 évvel azelőtti szám (Russ Columbo a '30-as évek körül alkotott, ő egyébként nagy kedvencem), de pont azért szeretem ennyire, van benne valami régmúlt, kicsit keserédes báj.

Egy szónak is száz a vége: aki kíváncsi egy különös hangulatú, meseszerű filmre, ami lebilincsel és elvarázsol: ezt csak ajánlani tudom!

Ki jött vissza?

Én. Elég ciki, hogy ennyi ideig tulajdonképpen csesztem bármit is írni (szánombánom), de mentségemre legyen mondva, a gépem meghalt, ezt a posztot sem otthonról írom, hanem a barátoméktól. Ha a sors nem szól közbe, akkor mostantól tényleg gyakrabban fogok jelentkezni, márpedig nagyon remélem, hogy így lesz.

Szó, ami szó, hiányzott a blogolás, pedig eddig sem voltam egy termékeny bloggerina, sőt. De amikor történik valami szuper, vagy veszek magamnak pompás holmit, ne adj' Isten én magam kreatívkodok - nos, akkor nagyon szívesen megosztanám a nagyérdeművel.

Mert bizony történt egy s más, mióta nem jelentkeztem, és ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy szorgalmas jókislány módjára lelkiismeretesen fogom ontani magamból a posztokat. Amíg pedig nem alkotok valami grandiózusat, addig következzen pár kép az elmúlt időszakból.

Ő a világos a legédesebb kismacska. Jekyll a neve, a nevével ellentétben lány, és már nem ilyen apró és rózsaszín, inkább nagydarab és néha bizony koszos. Imádom, nagyon puha, jó nehéz, és nincs is jobb érzés, mint belefúrni az arcom a puha bundájába.

Sajnos nem készült el teljesen az alkotás, de azt hiszem, eléggé kivehető, hogy egy sellő:) Egy Szelidi-tavon töltött délután során csináltunk hableányt a kishúgomból. Érdekes, hogy az ő haja is vörös, mint Disney Arieljének.

Ez a macska az édes Jekyll öccse, a mindig csodálkozó tekintetű Hyde (ő fiú:D). A keki színű cipő gazdája a barátom, a cuki kék babacipő pedig az enyém - 3000 forintra leárazva vettem a Promodban, amikor Székesfehérváron voltunk rokonlátogatáson. Szeretem ezt a képet, az egyik kedvencem, ki is nyomtattam, és keretbe foglaltam, most az íróasztalomon van a helye.

Ezek pedig mi vagyunk, és a nagy Jekyll cica. Ezt a képet is szeretem, olyan harmonikus az egész, a macska, a semleges színek, a napsütés - és kivételesen semmi smink nincs rajtam:)

Egyelőre ennyi, majd még jelentkezem, reményeim szerint minél gyakrabban!