Persze nem a Csehov-féle, hanem a Ferencz-féle:) Tegnap is, ma is degeszre ettem magamat ezekkel az édes, roppanó héjú, sötétbordó bogyókkal. Imádom.
Tegnap az egész család szépen kiment a kertbe egy rögtönzött szünetet tartani. Mindenkit befogtunk: 70 éves papámtól kezdve 10 éves kishúgomig mindenki ott volt, még a barátom is, aki akkor látogatott meg. És meglepő módon milyen szórakoztató! Van valami keserédes bája, olyan nosztalgikus érzés fog el - mint amikor kiskoromban a barátnőimmel jártuk a falut, és a fára mászva eszegettük ezeket az édes gyümölcsöket. Tipikusan vidéki, tipikusan falusi ez nekem, ami fura, mert egészen elszoktam a falusi-érzéstől, ha szabad így fogalmaznom. Időm nagy részét a bent a városban töltöm, mert sokkal egyszerűbb minden, a vidéki lét már csak nyűg a számomra. De most annyira mégsem... Meg lehet ebben is látni a bájt, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése