Nagy zuhé és érdekes képződmények

Tegnap vagy tegnapelőtt -fene tartja számon- Kalocsán voltam (na vajon kinél?), és a Sparba menet elkapott minket egy meglehetősen viharos eső. Az ég szürke volt, szinte teljesen besötétedett, kedvem lett volna megnézni  valami nagyon rémisztő filmet, miközben forró Earl Grey teát iszok, de az előbbi elmaradt (éjszaka, amikor álmatlanul forgolódtam, örültem neki; elkerültek a rémes árnyékok a falon és az ijesztő hangok, amik gyakori mellékhatásai a horrorfilm-nézésnek). Tehát. Elkapott minket az eső, ami -ha az ember már biztonságban van- olyan hangulatos, és szép, muszáj volt lefotóznom. Amióta új telefonom van, végre megint kiélhetem azon szenvedélyemet, hogy ilyen módon dokumentáljam az életem jelentős részét (nehéz volt kibírni azt az időszakot, amikor elba... elromlott a fényképezőgép... szipp...), de most szerencsére már kiélhetem magam.

Ez a Sparnál készült, fedett helyen:) Nekem nagyon tetszik, büszke vagyok rá. Leginkább az tetszik, ahogy az oszlop, a tároló és a bicikli tükröződik a vízben.
Miután elvonult ez a szép kis zivatar, érdekes, vattacukorszerű képződmények jelentek meg az égen, a kedvesem pedig örömmel csinált róluk legalább 30 képet. A kedvencemet megosztom, alul pedig ott van a szomszédék háza-kéménye.

Hááát... hozzátenném, élőben valahogy különlegesebbnek hatottak^^

Csokismuffin*.*

A minap eluralkodott rajtam a vágy, hogy egyek valami isteni finomságot, de nem volt kedvem a szokásos aprósütihez - 4-5 tepsi elkészítése nemcsak hosszadalmas, de borzalmas is a sütőtől katlanná vált igazán "égető" is. Valami olyasmi kellett, ami gyorsan kész, igénytelen (vagyis nem kell 5 percenként nézegetni, forgatni a tespit), mégis finom - így esett a választásom a muffinra, pedig nem vagyok egy nagy muffin-rajongó, de még csak egy kicsi sem.
Nézelődtem a kedvenc receptes oldalamon, ahol rátaláltam álmaim muffinjára - Nutellás csokis muffin címen, amit itt lehet megnézni (reménykedek benne, hogy az eszmei szerző nem fog máglyára vetni>.<). Megjegyzem, mivel nagyon édesszájú vagyok, ennél jobb összeállítást nem lehet kitalálni... Nutella és csoki! Isteni lett, kb egy óra alatt elkészült mind a 2 adag^^ Készítettem pár fotót is az elkészült finomságokról.

Itt még a sütőformában voltak a kis édesek - ez a 2. adag, ami nem lett 12, csak 9 darab.

Itt pedig már tálcára pakolva. Készítettem hozzá kapucsínót is -elnézést, ha fáj a honosítás-, ami a kedvenc, édes kismacskákat ábrázoló bögrémben van.
Ugye milyen édes?

Kreatív koppincs

Nem szokásom másolni. Tényleg. Mindig igyekszek valami újat és egyedit alkotni, ami nagy általánosságban sikerül is - de természetesen nem mindig. Sőt, van, hogy meglátok valamit, és azonnal eldöntöm: ez nekem így, ebben a formában, azonnal - KELL! És megvalósítom-e? Ha a lelkesedés kitart, akkor természetesen. Úgy érzem, most tipikusan ebbe a helyzetbe kerültem: fellángoltam, majd szerelmes lettem, Eline Pellinkhof holland lakberendezőnő alkotásába, a keresztszemes hímzést alapul vevő falfestésébe. Vitathatatlanul gyönyörű. És igen... kell. És már csak napok kérdése, hogy kész is legyen egy saját verzió, utána természetesen azt is posztolom^^
De addig is, itt az eredeti verzió:

Süti és jég

Tegnap délután nekiálltam, hogy süssek pár tálcával a kedvenc aprósütimből. Imádni valóan finom, csokis-karamellás, és pofonegyszerű. A legjobb, amikor kiveszem a sütőből, és még meleg, a csoki olvadt, a karamella pedig ropog... Nagyon tudom ajánlani, egyszer erről is csinálok egy posztot, mert ha valami, akkor ez megérdemelné:)
Szóval teljesen meghitten sütögettünk, amikor hirtelen elment és áram, és süvíteni kezdett a szél. Ajj, a horrorfilmek is így kezdődnek, suhant át az agyamon, de szerencsére hamar visszajött az áram, de hozott magával egy meglehetősen nagy, véget nem érő vihart. Dörgött, villámlott, minden ami kell, még jég is esett, bőven - a végén olyan volt a kert, mintha fehér ice&go-val lett volna teleszórva, ráadásul a vizet is vödörrel kellett kivinni a lejtősebb területekből. Most süt a Nap, remélem, most már tényleg visszajön a nyár!