Végre péntek*.*

Az egyik kedvenc napom:) A hétvége kezdete csak jó lehet, nem? Bár sokáig otthon ülős típus voltam, mostanában mindig elmászkálok ide-oda, mint nyugodt életvitelt élő leányzó, legtöbbször kávézókba vagy kocsmába. Múlt héten is utóbbiban voltam, megtanultam biliárdozni, de ez a tudásom egyelőre... khm... hagy némi kívánnivalót maga után. De ha ma is megyünk, talán csiszolhatok ezen tudásomon:)
Tegnap vettem egy sárga Essence szemhéjpúdert (amit már jó ideje tervezek), ma ezt használom, lilával kiegészítve. Mivel komplementer színek, nagyon jól illenek egymáshoz, meg is lepődtem, mert nem gondoltam hogy ennyire tetszeni fog. Remélem tetszeni fog a barátomnak>.<

Zsákmányszerzés

Mivel holnap baromi nehéz nap vár rám (eleve 8 óra, ráadásul matek kis-érettségi T.T), úgy döntöttem, tartom egy kis önajándékozást, hogy jobb kedvre derüljek. Tudtam, hogy leárazások voltak Essence-ügyben (nemrég vettem is szájfényt és szempillaspirált), és készültem is elmenni, de csak halogattam már egy jó ideje, hol ilyen, hol olyan dologra hivatkozva (a legnyomósabb érv persze az volt, hogy abszolút le voltam égve), de most elhatároztam, hogy tényleg elmegyek. Szép-nem szép, ennek érdekében -na meg hogy ne a fél ötös busszal kelljen hazamennem-, ellógtam a 8. órámat, és helyette vásárolni mentem barátnőimmel karöltve. Ahogy beléptem a Rossmannba, egyből az Essence-állványt vettem célba, és nem kellett csalódnom: a rózsaszín 'metal glam' szemhéjtus, amit venni akartam, ott volt, talán pont rám várt. Gondolkodás nélkül a kosaramba tettem, és ugyan gondolkoztam egy csillogó feketén, arról inkább letettem. Vettem viszont egy zöld szemhéjtust, és két 'colour&shine' szemhéjpúdert, egy fehéret és egy kéket. Nagyon elégedett vagyok^^

Egy nap, ami a szerelmeseké

Egy héttel ezelőtt még teljes lelki nyugalommal vettem tudomásul, hogy nincs mese - lassan ismét itt van a kissé giccses, sokak által (a Halloween-nal karöltve) üldözött ünnep, a Bálint-nap, azaz ahogy manapság jobban elterjedt, a Valentin-nap. Mint büszke szingli, nem hagytam, hogy letört legyek - mit nekem holmi szerelmesek ünnepe, amikor alig másfél hónapja élvezem-szenvedem az egyedülálló létet?
Azonban a Sors elég rendesen bekavart: bár előre, jó előre elterveztem, hogy igen, a mai nap az enyém, természetesen nem így lett.
Nem, mert csütörtökön rám talált a szerelem, exbarátom személyében. Felmelegítve csak a töltött káposzta jó - de ki vagyok
én, hogy szembeszálljak a Sors akaratával? Így hát a mai napon már egy voltam a sok ezer szerelmes közül, aki ünnepli a szerelmesek ünnepét.
De kérdem én - kezdődhet-e szebben a nap, mint hogy álomittasan, éppen hogy csak felébredve a szerelmem mosolygó arcát lássam magam előtt, aki csak annyit mond: "Boldog Valentin napot, kicsim!"

Minden kezdet nehéz...

 Sziasztok^^
Már második napja vagyok itthon betegen. Tegnap még jól szórakoztam, de mára már semmihez nincs kedvem: gyakorin már válaszolgattam, fészbúkon is kiszórakoztam magam, az msn-ből is elég; most már stardollon sincs kedvem öltöztetni a babám, a tevémet meg hagytam éhen veszni már vagy 1 hónapja (RIP Pocsi).
Tehát úgy döntöttem - mivel az utóbbi pár napban egész jól elszórakoztattak mások blogjai- hogy én is megpróbálkozok a netes naplóírással. Aztán ki tudja, mi fog belőle kisülni:)