Nem, nem vagyok babonás:) Legalábbis nem szánt szándékkal. Nem kapok szívbajt, ha elrohan mellettem egy fekete macska, és a gombomat sem fogom meg, ha látok egy kéményseprőt. Ha kiöntöm a sót, nem dobok egy csipettel a hátam mögé, és ha annyiszor 7 év balszerencsém lenne, ahány tükröt eltörtem, akkor legalább 28 évig pechem lenne.
Így hát a pénteki nappal is úgy voltam, hogy olyan, mint a többi. De nem! Ilyen balszerencsés napom régen nem volt. Az eü. érettségit elrontottam, a tételeket pedig nem árulja el senki, mert nem jártam be faktra (persze azért megoldom. höhö), szóval már eleve a hajamat téptem. Az persze, hogy aznap elaludtam, említésre sem méltó. Délután már kezdtem azt hinni, hogy a megpróbáltatásnak vége, de nem. A barátom átjött, és amikor a buszmegállóból a házunk felé bicikliztünk, szegény elhagyta a kedvenc pulcsiját, persze emiatt is nekem lett bűntudatom. Szombaton kapott egy üzenetet, hogy az anyja kimosta a telóját, ami persze neki nagyobb gáz, de én sem örülök neki, mert nem tudom majd hogy elérni. Tegnap délután pedig amikor mentünk a buszmegállóba, kilyukadt a biciklim kereke, defektet kaptam. Nagyon mérges voltam. Ma pedig teljesen eláztam reggel, szerintem megint sikeresen megfázok. Remélem ezzel már letudtam az évre jutó minden balszerencsémet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése