Tegnap délután nekiálltam, hogy süssek pár tálcával a kedvenc aprósütimből. Imádni valóan finom, csokis-karamellás, és pofonegyszerű. A legjobb, amikor kiveszem a sütőből, és még meleg, a csoki olvadt, a karamella pedig ropog... Nagyon tudom ajánlani, egyszer erről is csinálok egy posztot, mert ha valami, akkor ez megérdemelné:)
Szóval teljesen meghitten sütögettünk, amikor hirtelen elment és áram, és süvíteni kezdett a szél. Ajj, a horrorfilmek is így kezdődnek, suhant át az agyamon, de szerencsére hamar visszajött az áram, de hozott magával egy meglehetősen nagy, véget nem érő vihart. Dörgött, villámlott, minden ami kell, még jég is esett, bőven - a végén olyan volt a kert, mintha fehér ice&go-val lett volna teleszórva, ráadásul a vizet is vödörrel kellett kivinni a lejtősebb területekből. Most süt a Nap, remélem, most már tényleg visszajön a nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése