Ajándékot kaptam

Na jó, örököltem. Ez a legjobb abban, hogy végre nem én vagyok a legidősebb a fiatal generációban. Így végre nem csak a nálam fiatalabbakra hagyok holmikat, hanem végre rám is - unokabátyám felesége.
Tegnap tartottuk a névnapját (pontosabban egy mondvacsinált névnapot, mivel ez keresztény hagyomány) én pedig egy párnát varrtam neki. Talán azért, hogy ezt meghálálja, talán azért, mert amúgy is nekem akarta adni, megörököltem tőle 2 táskát (de csak az egyiket fotóztam le) és egy pénztárcát. Persze ma már az új holmikkal mentem suliba:)

Erről a világosbarna (kicsit homályos a képT.T) táskáról van szó, David Jones márkájú, közepesen nagy, viszont elég jól ki tudom használni a különböző zsebeket. Elől az egyikben zsepit tartok, a másikban a kulcsot és az inhalátoromat, a hátsó cipzáras zsebben pedig pénztárcát. Persze belülre is tudok pakolni:

Pénztárca, 2 neszesszer (egyik sminkes, a másik amolyan mindenfélés - gyógyszerek, fülhallgató, hajgumik és csatok, stb.), parfüm és deo, amik itt ugyan nem látszanak, de attól még ott van; ellenőrző és még egy könyvet is bele tudtam szuszakolni, amit nemrég vettem, és amiről fogok írni, mert  FAT-TASZ-TI-KUS. Hogy mi az, az még a jövő titka *sejtelmes mosoly*.

Ez pedig a pénztárca, amit kaptam, pici, de dugi, ami a hely kihasználása szempontjából jobb, mint a régi hatalmas tárcám. A kártyáimnak nem volt sok helye, de megoldottam, és még a kishúgom irtó édes babakori fotójának is találtam helyet.

Időkapszula

Úgy döntöttem, ma azt a tényt állítom előtérbe, hogy öregszem. És ahogy öregszem, úgy leszek egyre bölcsebb, és úgy vetkőzöm le magamról a tinédzserkori önkeresést, úgy leszek egyre összeszedettebb, mint kívül, mint belül. Most előbbiről írok - azaz milyen voltam évekkel ezelőtt, hogy néztem ki, milyen ízlésem volt vagy nem volt, milyen stílusokkal kísérleteztem. Szerencsére sajnos sok kép elveszett, főleg a 9-es kori képeim, amik bizony elég szörnyűek, de azért így is marad mazsolázni való.

Ez a borzalom 2008-ban, nyáron készült. Természetesen nem mászkáltam így utcán, ennél azért kicsit szolidabb voltam. Amíg akkoriban mindenki emo meg scene volt, én Amerika helyett Japán felé fordultam és Fall out boy helyett (akkoriban elterjedt tévhit volt, hogy ők emók) Dir en grey-t hallgattam és visual keier lettem. A sminket egy barátnőm követte el, viszont a csodás outfitért én bűnhődöm: top alól kivillanó (egyébként hipercuki) melltartópánt, szegecsek nyakörv és pandamaci. Az egyetlen, amit megtartanék ebből az időből, az a csipkés hajpánt, ami inkább kevésbé, mintsem többé látszik; erre sajnos egyszer ráültem és összetört. Egyébként nem is állt olyan rosszul a fekete haj, nem?

Szintén 2008-as, de már jóval szolidabb. A hajam barna, a frufrumat pedig lenövesztettem. A japán hatás pufifejes-pofa miatt még érezhető, de a felülről fotózkodás már itthoni divat.

2009 nyarán kiszőkültem, és kaptam egy kiscicát (aki mára már nagy lett, kétszeres anyuka). Ez idő tájt kezdett divatba jönni a tükörben való pózolás, ami még mindig tartja magát (nem úgy, mint a felülről fényképzkedés). Kimondottan jó hajam volt szerintem:)

De nem sokáig bírtam az édes kis szöszi szerepét, így hátul feketére festettem, amit utána jó sokan le is utánoztam. Nem éreztem elég egyedinek, ezért...

Beújítottam egy egyenes frufrut, ami alul lilára festettem. Sajnos a kivillanó melltartópántról csak nem tudok leszokni, ráadásul látszik, hogy csúnyán leégett a mellkasom.

Ez 2009 őszén készülhetett, vöröseslilás, rövid hajam volt, mert az igazgatónő megfenyegetett - mi lesz, ha 3 színű hajjal megyek suliba. Itt kezdett játszani a smink, akkoriban mindig így húztam ki a szemem, és a mostaninál sokkal vékonyabb szemöldököm volt.

Ez valahogy 2009-2010 között készült, már sötétbarna haj. Eléggé bejött akkoriban a punk, ez látszott is rajtam, még egy Doc Martens bakancsot is beszereztem. A baki és a zene még megvan, de a stílus jegyeit már mellőzöm.

2011 nyarán kezdtem nőiesedni, a hajamat újra kiszőkítettem, ugyanakkor szúrattam egy piercinget a számba. Nagy hülyeség volt, még ugyanabban az évben, ősszel megszabadultam tőle, amikor...

Keringőztem szalagavatón (2010 október), és egy menyasszonyi ruhához mégsem illik egy szájpatkó! Akkor már vörös hajam volt, és nagyon boldog voltam. Az én édeskémnek pedig még hosszú haja, és sima álla volt, és meglepően babás pofija.

Ez a kép ősszel készült. A hajam színe 1000 éve nem volt olyan természetes, mint itt, és végre egész korrekt a hossza. Itt látszik először (az ide feltöltött képek között), hogy a tusvonalat nem húzom ki a halántékomig.

Ez pedig pár hete készült, januárban.

Szerintem elég nagy a különbség, látszik, tinikoromban mennyire kerestem önmagamat, ilyen-olyan stílusokat, hajszíneket (hogy az istenbe' nem rohadt le?!) kipróbáltam. Azt hiszem, mára megtaláltam magam.

Holnap Valentin nap^^

Úgy gondolom, a Halloweenon kívül ez a másik nagyon megosztó ünnep, amit a legtöbben támadnak. Legtöbbször azzal indokolják a "támadásokat", hogy ez egy idegen (amerikai) ünnep, a fogyasztásról szól, pénzköltésről, és a jolly joker: nem csak ezen a napon kell szeretni a kedvesünket. Esetleg még az, hogy giccses. Én melyik oldalon állok? Tulajdonképpen kicsit mindkettőn: az évnek van még 364 napja, amin szerelmesnek kell lenni, viszont ez akkor is egy kedves kis nap, ami kimondottan a szerelmünk megünnepléséről szól. Végül is az anyák napját is megünnepeljük, pedig nem csak akkor szeretjük az anyukánkat, nem?

Idén mégis úgy döntöttünk a barátommal, hogy hagyjuk a mocskos anyagiakat, és nem ajándékozunk, csak együtt töltjük a délutánt és az estét. Természetesen nem tudtam kihagyni, hogy ne lepjem meg: sütöttem egy nagy tálca lekváros-fahéjas muffint, aminek majd a receptjét is leírom előbb-utóbb.

De mivel ez mégiscsak egy különleges nap, azért kitettem magamért, és már ma elkezdtem készülődni: feltettem egy arcpakolást, zuhanyzás közben alaposan leradíroztam az egész testem (de utálom ezt a szót!) azzal a pakolás-radírral, amiről itt írtam, majd bekentem magam babaolajjal (én Gabit használok) - jobb, mint bármelyik testápoló, amit eddig használtam, remekül hidratál és nagyon selymes lesz tőle a bőr, ráadásul az illata is nagyon jó, plusz nagyon gyorsan felszívódik, és nem kelt kellemetlen érzést. Manikűröztem és pedikűröztem is - ritka, hogy ugyanolyan színű lenne a köröm a kezemen és a lábamon, de most még erre is figyeltem, az essence Very Berry rózsaszín lakkját használtam, amiről már szintén írtam, a gyűrűsujjaimon feldobva csillámos fedőlakkal,. A szemöldökömet is kiszedtem, és most egész jól sikerült, pedig ezzel nagyon hadilábon állok; és természetesen máshol is szőrtelenítettem, nem valami bájos szúrósan nekikezdeni a romantikázásnak - remélem, R. sem felejti el leborotválni a bajusz-borostáját!

Már csak a ruhát és a sminket kéne kiötölnöm, de az biztos, hogy valami édes-romantikusat szeretnék. Mondjuk ilyet:

Mostanában nagyon tetszenek a natúr színek - azért a vintage blúzért megőrülök, annyira csodás! A piros blézer talán kicsit kirí, de egyszerűen imádom, egyszer biztos beszerzek egyet (vagy szövetkabit ugyanebben a színben*.*), ehhez pedig dukált a piros rúzs. A masnis táska is tetszik, a cipő pedig különösen azért, mert nagyon hasonlóm van:)

A szoknya is édes (bár, az én csípőm és a keresztcsíkozás ellenségek), már színben tuti megvarrom majd!

Mindenkinek boldog és szerelmes Valentin-napot!

Játék!

Ezt a blogot nézegetve ráakadtam egy nyereményjátékra, amit egy francia bloggerina hirdetett - még ebben a hónapban lehet rá jelentkezni Aurélie blogján, úgyhogy jelentkeztem én is próba szerencse alapon. Sajnos még sosem nyertem semmit, de nem adom fel, előbb-utóbb csak összejön! Igazán jópofa cuccok vannak.

Ettetek már Pocky-t? Isteni*.*

Kedvenc házi pakolásom

Ennek az arcpakolásnak a receptjét még a húgom mesélte, én pedig persze kipróbáltam - ki nem hagynám:)
Főleg, hogy nem kell hozzá semmi, csak pár teáskanál felmelegített méz, és egy kevés jó minőségű kakaópor.

A hozzávalókat egy kis tálban össze kell keverni, amíg teljesen homogén masszát nem kapunk, majd felvinni az arcra - de vigyázni kell, mert ahogy egyre melegebb lesz a méz a testhőtől, annál folyékonyabb lesz, és bizony lecsöpög - én ezt úgy küszöbölöm ki, hogy egy réteg papírzsepit ragasztok a felkent, ragacsos masszába, így nem csorog le az arcomról. Kb. 5-10 percet hagyom fenn, utána alaposan lemosom, és nagyon puha, selymes lesz tőle a bőröm - valamint a méz gyulladáscsökkentő hatása miatt a pattanásokra is jó.
Variáció: ha cukrot is keverünk bele, akkor kiváló arcradír.

Kedves kis bumszli, és téli outfit

Egy kicsit nagyon szégyellem magam, amiért ilyen régóta nem posztoltam, de sajnos sem időm, sem ihletem nem volt, mostanra azonban végre megérett egy új bejegyzés.
Amikor múlt héten leesett cirka 40 centi hó, be kellett látnom, hogy félre kell tennem a 10 centis tűsarkú bokacipőimet, és elővennem a jó öreg, őzbarna, lapos talpú csizmámat, amivel csupán annyi baj volt, hogy fene mód csúszott a talpa, és seperc alatt átázott. Eszembe jutott, hogy az egyik kínai kirakatában még pár hete láttam egy bumszli, kicsit trampli, de újabban eléggé felkapott csizmát, ami leginkább egy magasszárú mamuszra emlékeztet - olyan kis idétlen, hogy már jó ideje tetszik a fazon, és úgy döntöttem, beszerzek a hideg időre. Persze féltem attól, hogy mivel kínai, és csupán 2000 forintot (!!) fizettem érte, hogy ócska vacak, de kellemesen meglepődtem - hihetetlen meleg, és ha bokáig érő hóban kellett gázolnom, akkor sem ázott át.
Íme a drága:

Fórumokon sokan szidják, de rajtam eddig csak dicsérték, én pedig totál odavagyok érte, olyan aranyos.
Hoztam egy összeállítást is, ahol természetesen ezt a csizmát is viselem:)

A farmer alá természetesen vettem egy vastag harisnyát, viszont a kötött, oversized pulcsi olyan meleg, hogy elég volt csak egy póló. Egyébként nem túlságosan bő ez a pulóver? Lehet, hogy be kéne vennem belőle pár centit.