Szeptember 1. - egyet jelent azzal, hogy megkezdődik a tanítás, és vége az imádott nyárnak. Ez általában rosszkedvvel tölt el, de tegnap nem egyszerűen sirattam a nyarat - szó szerint álomba zokogtam magam, pont úgy, ahogy egész nap rám jött a bőgőroham. A gyomrom görcsben volt, én magam pedig begyulladva, mihez fogok kezdeni, mi van, ha senki sem szeret, ha én leszek az osztály lúzere, esetleg a vén trotty? Ma, évnyitó alatt is bőszen nyeltem a könnyeimet, ahogy az azt követő osztályfőnöki órán is. Végül a nap jól telt - a lányok az osztályban aranyosnak tűnnek (bár a fiúk rettentő éretlenek), aztán ettem a kedvenc Milka csokimból -Noisette... hmmm...- itthon pedig finom puncsos fánk várt.. De azért mit ne mondjak, a holnapot nem várom, hacsak azért nem, ment péntek lesz.
Jut eszembe, be kell majd néznem a kedvenc cipőbutikomba, ahol féláron vannak a nyári cipők - kinéztem magamnak egy eszméletlen szép, nagyon magas sarkú lila szandált, jövő nyáron szívesen elhordanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése