Na jó, örököltem. Ez a legjobb abban, hogy végre nem én vagyok a legidősebb a fiatal generációban. Így végre nem csak a nálam fiatalabbakra hagyok holmikat, hanem végre rám is - unokabátyám felesége.
Tegnap tartottuk a névnapját (pontosabban egy mondvacsinált névnapot, mivel ez keresztény hagyomány) én pedig egy párnát varrtam neki. Talán azért, hogy ezt meghálálja, talán azért, mert amúgy is nekem akarta adni, megörököltem tőle 2 táskát (de csak az egyiket fotóztam le) és egy pénztárcát. Persze ma már az új holmikkal mentem suliba:)
Erről a világosbarna (kicsit homályos a képT.T) táskáról van szó, David Jones márkájú, közepesen nagy, viszont elég jól ki tudom használni a különböző zsebeket. Elől az egyikben zsepit tartok, a másikban a kulcsot és az inhalátoromat, a hátsó cipzáras zsebben pedig pénztárcát. Persze belülre is tudok pakolni:
Pénztárca, 2 neszesszer (egyik sminkes, a másik amolyan mindenfélés - gyógyszerek, fülhallgató, hajgumik és csatok, stb.), parfüm és deo, amik itt ugyan nem látszanak, de attól még ott van; ellenőrző és még egy könyvet is bele tudtam szuszakolni, amit nemrég vettem, és amiről fogok írni, mert FAT-TASZ-TI-KUS. Hogy mi az, az még a jövő titka *sejtelmes mosoly*.
Ez pedig a pénztárca, amit kaptam, pici, de dugi, ami a hely kihasználása szempontjából jobb, mint a régi hatalmas tárcám. A kártyáimnak nem volt sok helye, de megoldottam, és még a kishúgom irtó édes babakori fotójának is találtam helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése