Nehéz hét után

Most kivételesen nem azért nem posztoltam semmit, mert lusta voltam (mint általában>.<), hanem mert szimplán nem volt rá időm. Ez a hülye bajai suli sokat kivesz belőlem, estére hulla leszek (éljen a koffein!), és nemhogy blogolni, de még tanulni sem tudok. Fujj. Lehet, hogy visszakuncsorgom magam a régi sulimba. Megalázó, de legalább lesz némi szabadidőm. Ami annyira-annyira-annyira hiányzik! Bár tegnap egy órácskára elugrottunk biliárdozni (kijöttem a gyakorlatból), de utána már csak egy gyors fürcsire maradt időm, és már zuhantam is az ágyba. Remélem azért a) belerázódok, b) visszavesznek a régi sulimba. Hejj, de jó is volna!

2 és fél óra buszozás

Naponta összességében ennyi fog várni rám, ha Bajára fogok ingázni. Igen, kellemes lesz. Miskéről Kalocsa, onnan Baja, aztán vissza Kalocsa, és végül haza, Miske. Ráadásul átlagosan 9 órám lesz, úgyhogy azt hiszem, meg fogok gebedni. De csak jobb lesz, mert legalább nem a hangos olvasásomat értékelik. Viszont 2. félévtől lesz gyakorlat, kórházban (persze egy cent fizetés sincs), de nem csak év közben, hanem nyáron is. Remélem, akkor dolgozhatok a Kalocsai kórházban, az mégiscsak közelebb van. Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, nem örülnék, ha megint csalódnék. Azt hiszem, az velem a baj, hogy mindenhez úgy állok, hogy szuper lesz, aztán meg nagyokat koppanok.
Holnap még el kell intéznem a "régi" sulimat, vagyis ki kellene iratkoznom - hajj, semmi kedvem nincs hozzá, szívesebben maradnék itthon aludni. Utána meg dokihoz kell mennem, mert rohadtul fáj a fejem, úgyhogy csak az vigasztal, hogy utána látom kedvesem*.*

Szombati bejegyzés

A címre vonatkozóan: nem volt jobb ötletem:) Meg egyébként is elég semleges cím, ami illik egy ilyen-olyan poszthoz.
Nos, az első, amiről írok, az az, hogy azt hiszem, hétfőn sulit váltok. Ez nem nekem való. Nem csak azért, mert a folyosóra zárnak ki szünetben, vagy mert a fiúk az osztályból olyanok, mintha alsó tagozatosak lennének - egyszerűen minden elviselhetetlen. Tegnap magyarból kaptam egy ötöst - hangos olvasásra. Tessék mondani, muszáj ezt? Utoljára harmadik elemiben kaptam erre jegyet, amikor kábé 8 éves voltam, most viszont egy tízessel öregebb. Köszönöm szépen, nekem nem kell, hogy megmondják, hány sort hagyjak ki jegyzetelésnél (és említettem, hogy nem engedik, hogy színes tollal írjak?! Nevetséges!), hogy be- illetve kizárjanak, mintha a Csillagban lennék. Azt hiszem, ennyi idősen az önállósodásra kéne törekednem, nem pedig arra, hogy visszafejlődjek alsó tagozatos önmagammá. Ha minden összejön, Baján fogok tanulni ápolónőnek, és már alig várom, hogy felfedezzem a bajai turkálókat*.*
Ma megint sütögettem^^ A barátom nem látogatott meg, így kénytelen voltam egyedül, és egy nagy doboz aprósütit eltettem holnapra, jó barátnő módjára - remélem, nagyon fog neki örülni! Mivel egy fogyókúra közepén vagyok, próbáltam könnyíteni a lelkiismeretemen, és 15 dekával kevesebb cukrot tettem bele, viszont bőven öntöttem bele zabpelyhet - utóbbiról nem tudom, mennyire tette egészségesebbé a sütit, a cukor hiánya viszont nem érezhető, így is nagyon finom.
Jajj, de jó lesz holnap<3

Új suli, új remények

Szeptember 1. - egyet jelent azzal, hogy megkezdődik a tanítás, és vége az imádott nyárnak. Ez általában rosszkedvvel tölt el, de tegnap nem egyszerűen sirattam a nyarat - szó szerint álomba zokogtam magam, pont úgy, ahogy egész nap rám jött a bőgőroham. A gyomrom görcsben volt, én magam pedig begyulladva, mihez fogok kezdeni, mi van, ha senki sem szeret, ha én leszek az osztály lúzere, esetleg a vén trotty? Ma, évnyitó alatt is bőszen nyeltem a könnyeimet, ahogy az azt követő osztályfőnöki órán is. Végül a nap jól telt - a lányok az osztályban aranyosnak tűnnek (bár a fiúk rettentő éretlenek), aztán ettem a kedvenc Milka csokimból -Noisette... hmmm...- itthon pedig finom puncsos fánk várt.. De azért mit ne mondjak, a holnapot nem várom, hacsak azért nem, ment péntek lesz.
Jut eszembe, be kell majd néznem a kedvenc cipőbutikomba, ahol féláron vannak a nyári cipők  - kinéztem magamnak egy eszméletlen szép, nagyon magas sarkú lila szandált, jövő nyáron szívesen elhordanám.

Nyavalygós poszt

Ez a nap -hadd ne fejezzem most ki magam különösebben líraian- alaposan el van baszarintva.

Pedig úgy keltem fel, hogy jó lesz - ma van a névnapom, ma találkoztam volna a barátommal, elmentem volna vásárolni, terveztem egy jó kis turi-túrát... Mégsem lett belőle semmi. El kellett intéznem pár dolgot a leendő sulimban, ahol semmi nem jött össze, ez már eleve rontott a jókedvemen. Aztán amikor a barátommal összebalhéztam (most éppen ártatlan voltam, és ő volt a genyó), totál elment a kedvem még az élettől is, hazajöttem, és nagyon sajnáltam magam.

Se ajándékokat nem kaptam, se tortát, és felköszönteni is alig-alig köszöntöttek fel, ráadásul egyedül vagyok, és csak fortyogok magamban. Úgyhogy azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megnézek valami ultracsajos filmet, esetleg még egy bögrés-mikrós sütit is összedobok magamnak (a receptem minden idők legjobb receptoldalán, itt található) nyakon öntve joghurttal; talán belekezdek valami nőcis könyvbe, és ma igazi beauty napot tartok.

Azért itt van egy nagyon édes névnapi üdvözlőlap, ami saját tiszteletemre megosztok:)

Olyan cuki ez a retro maci, nem?

Pfúúúú

Jó rég voltam fenn. A heti 2 új poszt ötlete alighanem halva született ötlet volt, de lényeg a lényeg, most itt vagyok!
Végre eldőlt, hogy hova megyek továbbtanulni - végül szakmunkásképző mellett döntöttem:) Varrónő leszek! Végre meg is varrhatom azokat a cuccokat, amiket elképzelek. Remélem, tetszeni fog, bár az osztálytársaim 2-3 évvel lesznek nálam fiatalabbak. Nagyon-nagyon nem várom a szeptember 1-ét, teljesen be vagyok rosálva:S
Ma töltöttem le Brook Fraser tavalyi albumát, teljesen beleszerettem! Egyből felvigyeltem rá, amikor a zenecsatornák (bár, lehet annak nevezni az MTv-t vagy [ami még rosszabb...] a Vivát?) elkezdték játszani a Something in a water című számát. A barátom szerint persze béna meg csúnya, de én nagy rajongója lettem^^

Legszívesebben kiülnék az esőre egy gitárral a kezemben...

Újult erővel!

Ez lehetne a jelszavam is. Nem csak a blogolást, hanem úgy mindenfélét illetően. Augusztus van - ez az, amikor az ember lánya kezd pánikba esni, mert az augusztust a szeptember követi, az meg egyet jelent azzal, hogy kezdődik a suli, és véget ér a nyári szünet. Úgyhogy remélem, történnek még érdekes dolgok ebben a hónapban! És ha igen, azt mindenképpen megosztom itt, mert eltökélt szándékom, hogy legalább hetente 2 új poszt kikerülhessen. Aztán vagy így lesz - vagy nem.
A múlt hetem hosszú és fáradalmas volt. Jóanyám nyaralt egész héten, így ránk hárult minden házimunka - én, a barátom, a tesóm és az ő barátja vezettük az egész háztartást, ami meglepően nehéz és meglepően szórakoztató volt. Isteni kajákat ütöttünk össze (meglepő, amikor a megkelni nem akaró, ragacsos, reménytelen tészta a sütőben erőre kap, és végül isteni, légies kalács lesz belőle), takarítottunk egy csomót, Monopolyt játszottunk, és  mivel egy percig sem voltam netközelben, már szinte romantikusan nosztalgikus érzés fogott el.