Nyavalygós poszt

Ez a nap -hadd ne fejezzem most ki magam különösebben líraian- alaposan el van baszarintva.

Pedig úgy keltem fel, hogy jó lesz - ma van a névnapom, ma találkoztam volna a barátommal, elmentem volna vásárolni, terveztem egy jó kis turi-túrát... Mégsem lett belőle semmi. El kellett intéznem pár dolgot a leendő sulimban, ahol semmi nem jött össze, ez már eleve rontott a jókedvemen. Aztán amikor a barátommal összebalhéztam (most éppen ártatlan voltam, és ő volt a genyó), totál elment a kedvem még az élettől is, hazajöttem, és nagyon sajnáltam magam.

Se ajándékokat nem kaptam, se tortát, és felköszönteni is alig-alig köszöntöttek fel, ráadásul egyedül vagyok, és csak fortyogok magamban. Úgyhogy azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megnézek valami ultracsajos filmet, esetleg még egy bögrés-mikrós sütit is összedobok magamnak (a receptem minden idők legjobb receptoldalán, itt található) nyakon öntve joghurttal; talán belekezdek valami nőcis könyvbe, és ma igazi beauty napot tartok.

Azért itt van egy nagyon édes névnapi üdvözlőlap, ami saját tiszteletemre megosztok:)

Olyan cuki ez a retro maci, nem?

Pfúúúú

Jó rég voltam fenn. A heti 2 új poszt ötlete alighanem halva született ötlet volt, de lényeg a lényeg, most itt vagyok!
Végre eldőlt, hogy hova megyek továbbtanulni - végül szakmunkásképző mellett döntöttem:) Varrónő leszek! Végre meg is varrhatom azokat a cuccokat, amiket elképzelek. Remélem, tetszeni fog, bár az osztálytársaim 2-3 évvel lesznek nálam fiatalabbak. Nagyon-nagyon nem várom a szeptember 1-ét, teljesen be vagyok rosálva:S
Ma töltöttem le Brook Fraser tavalyi albumát, teljesen beleszerettem! Egyből felvigyeltem rá, amikor a zenecsatornák (bár, lehet annak nevezni az MTv-t vagy [ami még rosszabb...] a Vivát?) elkezdték játszani a Something in a water című számát. A barátom szerint persze béna meg csúnya, de én nagy rajongója lettem^^

Legszívesebben kiülnék az esőre egy gitárral a kezemben...

Újult erővel!

Ez lehetne a jelszavam is. Nem csak a blogolást, hanem úgy mindenfélét illetően. Augusztus van - ez az, amikor az ember lánya kezd pánikba esni, mert az augusztust a szeptember követi, az meg egyet jelent azzal, hogy kezdődik a suli, és véget ér a nyári szünet. Úgyhogy remélem, történnek még érdekes dolgok ebben a hónapban! És ha igen, azt mindenképpen megosztom itt, mert eltökélt szándékom, hogy legalább hetente 2 új poszt kikerülhessen. Aztán vagy így lesz - vagy nem.
A múlt hetem hosszú és fáradalmas volt. Jóanyám nyaralt egész héten, így ránk hárult minden házimunka - én, a barátom, a tesóm és az ő barátja vezettük az egész háztartást, ami meglepően nehéz és meglepően szórakoztató volt. Isteni kajákat ütöttünk össze (meglepő, amikor a megkelni nem akaró, ragacsos, reménytelen tészta a sütőben erőre kap, és végül isteni, légies kalács lesz belőle), takarítottunk egy csomót, Monopolyt játszottunk, és  mivel egy percig sem voltam netközelben, már szinte romantikusan nosztalgikus érzés fogott el.

Nagy zuhé és érdekes képződmények

Tegnap vagy tegnapelőtt -fene tartja számon- Kalocsán voltam (na vajon kinél?), és a Sparba menet elkapott minket egy meglehetősen viharos eső. Az ég szürke volt, szinte teljesen besötétedett, kedvem lett volna megnézni  valami nagyon rémisztő filmet, miközben forró Earl Grey teát iszok, de az előbbi elmaradt (éjszaka, amikor álmatlanul forgolódtam, örültem neki; elkerültek a rémes árnyékok a falon és az ijesztő hangok, amik gyakori mellékhatásai a horrorfilm-nézésnek). Tehát. Elkapott minket az eső, ami -ha az ember már biztonságban van- olyan hangulatos, és szép, muszáj volt lefotóznom. Amióta új telefonom van, végre megint kiélhetem azon szenvedélyemet, hogy ilyen módon dokumentáljam az életem jelentős részét (nehéz volt kibírni azt az időszakot, amikor elba... elromlott a fényképezőgép... szipp...), de most szerencsére már kiélhetem magam.

Ez a Sparnál készült, fedett helyen:) Nekem nagyon tetszik, büszke vagyok rá. Leginkább az tetszik, ahogy az oszlop, a tároló és a bicikli tükröződik a vízben.
Miután elvonult ez a szép kis zivatar, érdekes, vattacukorszerű képződmények jelentek meg az égen, a kedvesem pedig örömmel csinált róluk legalább 30 képet. A kedvencemet megosztom, alul pedig ott van a szomszédék háza-kéménye.

Hááát... hozzátenném, élőben valahogy különlegesebbnek hatottak^^

Csokismuffin*.*

A minap eluralkodott rajtam a vágy, hogy egyek valami isteni finomságot, de nem volt kedvem a szokásos aprósütihez - 4-5 tepsi elkészítése nemcsak hosszadalmas, de borzalmas is a sütőtől katlanná vált igazán "égető" is. Valami olyasmi kellett, ami gyorsan kész, igénytelen (vagyis nem kell 5 percenként nézegetni, forgatni a tespit), mégis finom - így esett a választásom a muffinra, pedig nem vagyok egy nagy muffin-rajongó, de még csak egy kicsi sem.
Nézelődtem a kedvenc receptes oldalamon, ahol rátaláltam álmaim muffinjára - Nutellás csokis muffin címen, amit itt lehet megnézni (reménykedek benne, hogy az eszmei szerző nem fog máglyára vetni>.<). Megjegyzem, mivel nagyon édesszájú vagyok, ennél jobb összeállítást nem lehet kitalálni... Nutella és csoki! Isteni lett, kb egy óra alatt elkészült mind a 2 adag^^ Készítettem pár fotót is az elkészült finomságokról.

Itt még a sütőformában voltak a kis édesek - ez a 2. adag, ami nem lett 12, csak 9 darab.

Itt pedig már tálcára pakolva. Készítettem hozzá kapucsínót is -elnézést, ha fáj a honosítás-, ami a kedvenc, édes kismacskákat ábrázoló bögrémben van.
Ugye milyen édes?

Kreatív koppincs

Nem szokásom másolni. Tényleg. Mindig igyekszek valami újat és egyedit alkotni, ami nagy általánosságban sikerül is - de természetesen nem mindig. Sőt, van, hogy meglátok valamit, és azonnal eldöntöm: ez nekem így, ebben a formában, azonnal - KELL! És megvalósítom-e? Ha a lelkesedés kitart, akkor természetesen. Úgy érzem, most tipikusan ebbe a helyzetbe kerültem: fellángoltam, majd szerelmes lettem, Eline Pellinkhof holland lakberendezőnő alkotásába, a keresztszemes hímzést alapul vevő falfestésébe. Vitathatatlanul gyönyörű. És igen... kell. És már csak napok kérdése, hogy kész is legyen egy saját verzió, utána természetesen azt is posztolom^^
De addig is, itt az eredeti verzió:

Süti és jég

Tegnap délután nekiálltam, hogy süssek pár tálcával a kedvenc aprósütimből. Imádni valóan finom, csokis-karamellás, és pofonegyszerű. A legjobb, amikor kiveszem a sütőből, és még meleg, a csoki olvadt, a karamella pedig ropog... Nagyon tudom ajánlani, egyszer erről is csinálok egy posztot, mert ha valami, akkor ez megérdemelné:)
Szóval teljesen meghitten sütögettünk, amikor hirtelen elment és áram, és süvíteni kezdett a szél. Ajj, a horrorfilmek is így kezdődnek, suhant át az agyamon, de szerencsére hamar visszajött az áram, de hozott magával egy meglehetősen nagy, véget nem érő vihart. Dörgött, villámlott, minden ami kell, még jég is esett, bőven - a végén olyan volt a kert, mintha fehér ice&go-val lett volna teleszórva, ráadásul a vizet is vödörrel kellett kivinni a lejtősebb területekből. Most süt a Nap, remélem, most már tényleg visszajön a nyár!