Én. Elég ciki, hogy ennyi ideig tulajdonképpen csesztem bármit is írni (szánombánom), de mentségemre legyen mondva, a gépem meghalt, ezt a posztot sem otthonról írom, hanem a barátoméktól. Ha a sors nem szól közbe, akkor mostantól tényleg gyakrabban fogok jelentkezni, márpedig nagyon remélem, hogy így lesz.
Szó, ami szó, hiányzott a blogolás, pedig eddig sem voltam egy termékeny bloggerina, sőt. De amikor történik valami szuper, vagy veszek magamnak pompás holmit, ne adj' Isten én magam kreatívkodok - nos, akkor nagyon szívesen megosztanám a nagyérdeművel.
Mert bizony történt egy s más, mióta nem jelentkeztem, és ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy szorgalmas jókislány módjára lelkiismeretesen fogom ontani magamból a posztokat. Amíg pedig nem alkotok valami grandiózusat, addig következzen pár kép az elmúlt időszakból.
Ő a világos a legédesebb kismacska. Jekyll a neve, a nevével ellentétben lány, és már nem ilyen apró és rózsaszín, inkább nagydarab és néha bizony koszos. Imádom, nagyon puha, jó nehéz, és nincs is jobb érzés, mint belefúrni az arcom a puha bundájába.
Sajnos nem készült el teljesen az alkotás, de azt hiszem, eléggé kivehető, hogy egy sellő:) Egy Szelidi-tavon töltött délután során csináltunk hableányt a kishúgomból. Érdekes, hogy az ő haja is vörös, mint Disney Arieljének.
Ez a macska az édes Jekyll öccse, a mindig csodálkozó tekintetű Hyde (ő fiú:D). A keki színű cipő gazdája a barátom, a cuki kék babacipő pedig az enyém - 3000 forintra leárazva vettem a Promodban, amikor Székesfehérváron voltunk rokonlátogatáson. Szeretem ezt a képet, az egyik kedvencem, ki is nyomtattam, és keretbe foglaltam, most az íróasztalomon van a helye.
Ezek pedig mi vagyunk, és a nagy Jekyll cica. Ezt a képet is szeretem, olyan harmonikus az egész, a macska, a semleges színek, a napsütés - és kivételesen semmi smink nincs rajtam:)
Egyelőre ennyi, majd még jelentkezem, reményeim szerint minél gyakrabban!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése